2011. január 06., 10:292011. január 06., 10:29
Mármint az, hogy ugyanaz a taláros testület ugyanannak a jogszabálynak az ügyében felülbírálja önmagát, és meghozza azt a pozitív döntést, amelynek köszönhetően a nemzeti kisebbségek immár – legalábbis elvileg – élhetnek az 1918. december elsejei, gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozatainak az anyanyelvű oktatásról szóló határozatával. Vagyis azzal, hogy „minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni” önmagát. És két hónappal ezelőtt még az is elképzelhetetlen volt – kinek is jutott volna eszébe más? –, hogy egy román államférfi, jelesen maga Traian Băsescu elnök pont azokra a gyulafehérvári határozatokra hivatkozva veri majd szájon a dühtől habzó nacionalistákat, amely határozatokkal hiába ostromolta kilencvenkét esztendőn át az ugyanoly nacionalista ellenállást az anyanyelvű oktatáshoz való egyenlő és korlátlan jogát követelő romániai magyarság. Lám, a januári fagyban mégis engedett, sőt megtört a jég. Azért mindkét kedvező változás ügyében legyünk csak óvatosak. Hiszen nem véletlen az imént használt szó: fordulat. Hiszen addig nem lehet végkifejletről beszélni, amíg a nem széles körű konszenzussal, azaz szilárd alapon, hanem kormányzati felelősségvállalással és az alkotmánybíróság hét igenlő szavazatával útjára engedett és az államfő által kihirdetett jogszabály ki lesz téve a leendő politikai fordulatok és hatalmi konstellációk, de főleg a nacionalista gonoszság viharainak – és ártó szándékának. Hiszen lássunk tisztán: a számunkra fölöttébb kedvező új oktatási törvény nem azért léphet hatályba, mert a mai román politikum kezdi felismerni Gyulafehérvár együtt élő népekre vonatkozó határozatainak helyénvalóságát, az ott és akkor vállaltak teljesítésének köteles voltát, vagy mert a demokrata-liberálisok és Băsescu hirtelen barátainkká váltak. Hanem azért, mert a mai belpolitikai helyzet erre kényszerítette őket. És azt is lássuk tisztán, hogy az együtt lakó népek Gyulafehérvár betűje szerinti: teljes szabadsága, saját kormányzása és saját törvénykezése nagyon messze még.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok