2011. január 06., 10:292011. január 06., 10:29
Mármint az, hogy ugyanaz a taláros testület ugyanannak a jogszabálynak az ügyében felülbírálja önmagát, és meghozza azt a pozitív döntést, amelynek köszönhetően a nemzeti kisebbségek immár – legalábbis elvileg – élhetnek az 1918. december elsejei, gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozatainak az anyanyelvű oktatásról szóló határozatával. Vagyis azzal, hogy „minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni” önmagát. És két hónappal ezelőtt még az is elképzelhetetlen volt – kinek is jutott volna eszébe más? –, hogy egy román államférfi, jelesen maga Traian Băsescu elnök pont azokra a gyulafehérvári határozatokra hivatkozva veri majd szájon a dühtől habzó nacionalistákat, amely határozatokkal hiába ostromolta kilencvenkét esztendőn át az ugyanoly nacionalista ellenállást az anyanyelvű oktatáshoz való egyenlő és korlátlan jogát követelő romániai magyarság. Lám, a januári fagyban mégis engedett, sőt megtört a jég. Azért mindkét kedvező változás ügyében legyünk csak óvatosak. Hiszen nem véletlen az imént használt szó: fordulat. Hiszen addig nem lehet végkifejletről beszélni, amíg a nem széles körű konszenzussal, azaz szilárd alapon, hanem kormányzati felelősségvállalással és az alkotmánybíróság hét igenlő szavazatával útjára engedett és az államfő által kihirdetett jogszabály ki lesz téve a leendő politikai fordulatok és hatalmi konstellációk, de főleg a nacionalista gonoszság viharainak – és ártó szándékának. Hiszen lássunk tisztán: a számunkra fölöttébb kedvező új oktatási törvény nem azért léphet hatályba, mert a mai román politikum kezdi felismerni Gyulafehérvár együtt élő népekre vonatkozó határozatainak helyénvalóságát, az ott és akkor vállaltak teljesítésének köteles voltát, vagy mert a demokrata-liberálisok és Băsescu hirtelen barátainkká váltak. Hanem azért, mert a mai belpolitikai helyzet erre kényszerítette őket. És azt is lássuk tisztán, hogy az együtt lakó népek Gyulafehérvár betűje szerinti: teljes szabadsága, saját kormányzása és saját törvénykezése nagyon messze még.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.