2010. január 27., 10:232010. január 27., 10:23
A megújulási igyekezet érthető is, hiszen véget ért a több mint egy éven át tartó voksmaraton, és már arra is jut idő, hogy véghezvigyék a szükséges átalakításokat, illetve lerendezzék a belső konfliktusokat. A PDL reformláza érthető, hiszen eddig az egyetlen ideológia, ami összetartotta a pártot, a Traian Băsescu iránti feltétlen rajongás volt.
Kétséges azonban, hogy attól, hogy a párt alapszabályában rögzítik a kereszténydemokrata értékek követését, változik-e valami, hiszen a PDL Băsescunak köszönheti létét és kormányzati részvételét egyaránt, az államfőnek ráadásul továbbra is törlesztenie kell a kampánytámogatást a párt moguljainak, így nem kizárt, hogy Honorius Prigoană és a hozá hasonló aranyifjak a továbbiakban is főszerepet kapnak a pártban.
A szocdemeknél is természetes a forrongás, hiszen Mircea Geoană két vereségbe is belevezette a pártot. Ennek nyomán nem csoda, hogy sokan szeretnék lapátra tenni a lila láng lovagját, ami már csak azért is üdvös lenne, mert újabb húzásával – szövetkezne a soviniszta PRM-vel – ismét legitimálná a partvonalra szorult szélsőségeseket. Igaz, ezzel vélhetően csupán Băsescuhoz kíván felnőni, aki – ha már egyszer a román néplélek megtestesüléseként aposztrofálták – igazi lélekbúvárként azzal hűtötte le az autonómiát követelő magyarokat, hogy az egység a románok lelkében van. Jellemző ugyanakkor, hogy egy parlamenti alakulatnál föl sem merül a megújulás szükségessége.
Az RMDSZ továbbra is úgy örvendezik a kormányszerepnek, mint óvodás a karácsonyi üveggolyókészletnek, és a megújulás jegyében csupán annyira futotta, hogy Kelemen Hunor ügyvezető elnöki tisztségét minisztériumi mandátuma idejére az a Takács Csaba veszi át, aki korábban évekig betöltötte a funkciót, illetve hogy Markó Béla a korábbi kioktató stílusban határolódott el az SZNT székelyföldi önkormányzati konferenciájától. Így a jelek szerint továbbra sem érdemes arra számítani, hogy a szövetség az új évben új arcát mutatja majd. Igaz, ebben sincs semmi új.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok