2008. december 04., 09:002008. december 04., 09:00
Politikáját mindeddig azok a személyek határozták meg, akik már 1990-ben ott sürögtek megalakulása helyszínein. Úgy tűnt, ha valaki egyszer bekerül a törvényhozásba, nem konfrontálódik a szövetség legbefolyásosabb politikusaival, és nem vált saját elhatározásból pályát, bízhat abban, hogy a parlamentből megy majd nyugdíjba. Távozniuk eddig elsősorban azoknak kellett, akik a belső ellenzékkel kacérkodtak. Közülük egyesek józan belátásból orientálódtak önkormányzati tisztségek felé, másokat a választási centrifuga perdített ki a frakcióból.
Mielőtt még megünnepelnénk a szövetségi vezetés ébredő bölcsességét, nézzük meg, milyen mértékben alakította a megújulás szükségességének a felismerése a mostani változásokat? Ha ugyanis ezt vesszük alapul, már kevesebb ok van a büszkeségre. A változásokkal ugyanis jórészt az új választójogi törvény tréfálta meg a szövetséget. Az újraelosztás arányosító tényezői rendre áthúzták a számításokat, azoknak pottyantottak mandátumot az ölébe, akik, ha pártlistás szavazás lett volna, aligha szerepelnek befutó helyen. A Kolozs megyei Pálffy Zoltán vagy Kötő József például nem is vágyott parlamenti mandátumra. Csak a nevüket adták, hogy a szövetség a mócvidéken és az afrikai, közel-keleti választókörzetben is összegyűjthesse a szavazatokat. És nem ők az egyedüliek. A most kipróbált választási rendszer azt bizonyította, nem az összegyűjthető szavazatok száma, hanem inkább az ellenjelöltek versenyképessége befolyásolja, hogy egy párt mely választókerületben szerez mandátumot.
Az orosz ruletteffektust tehát az egyéni választókerületes rendszer sem száműzte a romániai politikából, csak ez most nem a regáti megyékben, hanem Erdélyben és Afrikában termett mandátumokat. Az esetleges megújulás pedig akkor lesz hiteles, ha tényleges politikai akarat van mögötte, és a vezetők visszavonulásával kezdődik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok