2009. március 24., 10:512009. március 24., 10:51
Az, hogy a pártelnöki tisztségről nem volt hajlandó lemondani, azt jelzi: hátralépését ideiglenesnek tekinti, és legkésőbb a 2014-es választásokon ismét az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként kíván indulni – a jelenlegi helyzet alapján előrevetíthető trend szerint az ellenzék vezéreként, Orbán Viktor kormányfő kihívójaként, abban bízva, hogy addigra a választók elfelejtik 2004 és 2009 közötti tevékenységét. Az, hogy az MSZP a Gyurcsány-kormányok, illetve a gyurcsányi gazdaságpolitika és reformstratégia látványos és fájdalmas kudarca, a katasztrofális népszerűségvesztés ellenére is szinte egy emberként állt ki pártelnöki megerősítése mellett, annak a jele, hogy a szocialisták továbbra sem látnak belső alternatívát Gyurcsánnyal szemben, nem érzik úgy, hogy a párton belül lenne olyan vezető politikus, aki a Gyurcsányéhoz hasonló energikussággal és vehemenciával rendelkezve legalább annyira képes lenne egyben tartani a pártot, mint a most háttérbe vonuló politikus. Mindez azt sugallja, hogy a párt egyelőre képtelen megújulni. Persze a háttérbe vonulás is relatív: a legnagyobb kormányerő elnökeként továbbra is meghatározó szerepe lesz a kormány tevékenységében, bárhogy is hívják majd az új miniszterelnököt. A Fidesz szempontjából viszont rosszabbul nem is jöhetett volna Gyurcsány bejelentése. A legnagyobb ellenzéki párt ugyanis eddigi kommunikációjában elsősorban őt vette célpontba, őt nevezte meg minden rossz felelőseként. A továbbiakban tehát marad az MSZP ostorozása, illetve az előrehozott választások szorgalmazása, hiszen a 2010-es választásokig hátralévő idő a szocialistáknak kedvez – ha másban nem, legalább abban, hogy elkezdhetik a kármentést, és egy szakértői kormány összegründolásával faraghatnak valamicskét a Fidesszel szembeni hátrányukból. Persze az már elsősorban Orbánékon, a Fidesz válságkezelési programján és kampánykommunikációján múlik, hogy az MSZP és Gyurcsány igyekezete mennyire lesz sikeres.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok