2009. március 24., 10:512009. március 24., 10:51
Az, hogy a pártelnöki tisztségről nem volt hajlandó lemondani, azt jelzi: hátralépését ideiglenesnek tekinti, és legkésőbb a 2014-es választásokon ismét az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként kíván indulni – a jelenlegi helyzet alapján előrevetíthető trend szerint az ellenzék vezéreként, Orbán Viktor kormányfő kihívójaként, abban bízva, hogy addigra a választók elfelejtik 2004 és 2009 közötti tevékenységét. Az, hogy az MSZP a Gyurcsány-kormányok, illetve a gyurcsányi gazdaságpolitika és reformstratégia látványos és fájdalmas kudarca, a katasztrofális népszerűségvesztés ellenére is szinte egy emberként állt ki pártelnöki megerősítése mellett, annak a jele, hogy a szocialisták továbbra sem látnak belső alternatívát Gyurcsánnyal szemben, nem érzik úgy, hogy a párton belül lenne olyan vezető politikus, aki a Gyurcsányéhoz hasonló energikussággal és vehemenciával rendelkezve legalább annyira képes lenne egyben tartani a pártot, mint a most háttérbe vonuló politikus. Mindez azt sugallja, hogy a párt egyelőre képtelen megújulni. Persze a háttérbe vonulás is relatív: a legnagyobb kormányerő elnökeként továbbra is meghatározó szerepe lesz a kormány tevékenységében, bárhogy is hívják majd az új miniszterelnököt. A Fidesz szempontjából viszont rosszabbul nem is jöhetett volna Gyurcsány bejelentése. A legnagyobb ellenzéki párt ugyanis eddigi kommunikációjában elsősorban őt vette célpontba, őt nevezte meg minden rossz felelőseként. A továbbiakban tehát marad az MSZP ostorozása, illetve az előrehozott választások szorgalmazása, hiszen a 2010-es választásokig hátralévő idő a szocialistáknak kedvez – ha másban nem, legalább abban, hogy elkezdhetik a kármentést, és egy szakértői kormány összegründolásával faraghatnak valamicskét a Fidesszel szembeni hátrányukból. Persze az már elsősorban Orbánékon, a Fidesz válságkezelési programján és kampánykommunikációján múlik, hogy az MSZP és Gyurcsány igyekezete mennyire lesz sikeres.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok