JEGYZET – Immár sokadik alkalommal kell azzal szembesülnünk, hogy egyes, magukat nemzeti érzelműnek és hazafiasnak mondó magyar körök pont akkor és pont úgy nyilvánulnak meg, amikor és ahogy a legtöbbet képesek ártani a magyar kisebbségi jogok bővítésére vonatkozó igényeknek, az autonómia ügyének.
2014. június 06., 16:172014. június 06., 16:17
Amikor december elsején soviniszta román szervezetek Sepsiszentgyörgyön provokálták a magyarokat, ők azonnal be is dőltek a provokációnak, és sikeresen asszisztáltak ahhoz, hogy a magyarellenes provokációról szóló beszámolók helyett a román illetékesek a csendőrséggel dulakodó magyar szélsőségeseket ábrázoló képeket mutogatva bizonygassák a nemzetközi közvélemény előtt: a magyarok továbbra is irredenták.
Aztán a március 10-ei székely szabadság napi felvonulás sem érhetett véget hasonló jelenetek nélkül Marosvásárhelyen, a magyar nemzet nagyobb dicsőségére. Most meg olyan képek terjednek, amelyeken fegyvernek látszó tárgyakat tartó, fekete símaszkos alakok a kelet-ukrajnai orosz elszakadási törekvéseket üdvözlik, majd egy másik molinón ugyanők székely zászlóval a székely autonómiát hirdetik.
Vagyis újfent teljes mértékben úgy viselkednek, hogy minden egyes megmozdulásukkal a magyar törekvéseket elutasító román hatalom érdekeit szolgálják. Ezek után már nehéz nem összeesküvés-elméletekkel operálni, és azt vélelmezni, hogy – miközben az egyszerű résztvevők talán nem is tudnak róla – olyan szolgálatok állnak mögöttük, amelyeknek az az érdekük, hogy bizonyos megnyilvánulásokra vegyék rá őket, amelyektől ők ugyan igazi szabadsághősöknek hiszik magukat, valójában azonban a nemzetközi diplomáciában a lehető legjobban ki lehet használni tetteiket a kisebbségi jogkövetelések lejáratására.
De persze megtörténhet, hogy semmi ilyesmi nincs, csupán önerőből képtelenek felfogni, hogy az ilyen, ráadásul nagy büszkén a Facebookra is feltöltött megnyilvánulásokkal többet ártanak az önrendelkezés ügyének, mint húsz fanatikus, soviniszta román politikus. Annak idején Lenin nevezte keresetlenül hasznos hülyéknek azokat a nyugati értelmiségieket, akik mit sem tudván arról, hogy milyen is a bolsevizmus igazi arca, ódákat zengedeztek a nyugati sajtóban a Szovjetunióban létrejött rendszer nagyszerűségéről.
Nos hát most már az ukrajnai és a székelyföldi helyzet közötti párhuzamot hirdető csoporttal az autonómiaellenes román politikumnak is megvannak a maguk hasznos hülyéi. Vagyis jobban mondva maszkos hülyéi.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!