2009. március 18., 11:042009. március 18., 11:04
Persze ennél lényegesen erősebb hangvételű nyilatkozat is születhetett volna, mint ahogy egy ilyen bárdolatlan gesztusra akár a nagykövet hazahívása sem lenne túlzott reakció – ha nem két olyan országról lenne szó, amelyek az elmúlt években látványosan közeledtek egymáshoz.
Ha Bukarest és Budapest között ugyanolyan fagyos lett volna a viszony, mint Budapest és Pozsony között, akkor el is várható lett volna egy ilyen radikális gesztus – kérdés, mennyire járulna hozzá egy ilyen lépés a romániai magyarok helyzetének javításához.
Mint ahogy egyáltalán az is kérdéses, hogy jelen körülmények között mekkora Budapest mozgástere, ha a szomszédos országok barátságtalan magatartást tanúsítanak a területükön élő magyar közösségek irányában. Jelen pillanatban ugyanis úgy tűnik, Bukarest azért mert ilyen faragatlan módon eljárni Sólyommal szemben, mert a szlovák–magyar konfliktus fejleményei alapján arra a következtetésre jutott:
Magyarország jelenleg nem képes dörgedelmes hangvételű nyilatkozatok megfogalmazásán túl hatékony fellépést tanúsítani érdekei védelmében. Budapest diplomáciai aktivitása még a korábbinál is sokkal lanyhább, a külpolitika súlyvesztését jelzi, hogy Göncz Kinga személyében egy olyan, minimális diplomáciai tapasztalattal rendelkező személyt helyeztek a külügy élére, aki nem igazán volt képes felnőni a feladathoz – ezt jelzi, hogy most el is mozdítják, és a brüsszeli „elefánttemetőbe” küldik.
Nem sokkal jobb Gyurcsány kormányfő megítélése sem: az EU-csúcson tett pénzügyi javaslatának csúfos bukása jelzi, sem őt, sem súlyos, gazdasági és politikai válságba süllyedt országát nem veszik komolyan a mértékadó körökben. Márpedig ez számunkra rossz hír arra az esetre, ha Bukarest úgy dönt: a válság és a kormány tehetetlensége miatti elégedetlenséget a rég eltemetettnek hitt módszerrel a magyarok irányába kívánja becsatornázni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok