2009. március 18., 11:042009. március 18., 11:04
Persze ennél lényegesen erősebb hangvételű nyilatkozat is születhetett volna, mint ahogy egy ilyen bárdolatlan gesztusra akár a nagykövet hazahívása sem lenne túlzott reakció – ha nem két olyan országról lenne szó, amelyek az elmúlt években látványosan közeledtek egymáshoz.
Ha Bukarest és Budapest között ugyanolyan fagyos lett volna a viszony, mint Budapest és Pozsony között, akkor el is várható lett volna egy ilyen radikális gesztus – kérdés, mennyire járulna hozzá egy ilyen lépés a romániai magyarok helyzetének javításához.
Mint ahogy egyáltalán az is kérdéses, hogy jelen körülmények között mekkora Budapest mozgástere, ha a szomszédos országok barátságtalan magatartást tanúsítanak a területükön élő magyar közösségek irányában. Jelen pillanatban ugyanis úgy tűnik, Bukarest azért mert ilyen faragatlan módon eljárni Sólyommal szemben, mert a szlovák–magyar konfliktus fejleményei alapján arra a következtetésre jutott:
Magyarország jelenleg nem képes dörgedelmes hangvételű nyilatkozatok megfogalmazásán túl hatékony fellépést tanúsítani érdekei védelmében. Budapest diplomáciai aktivitása még a korábbinál is sokkal lanyhább, a külpolitika súlyvesztését jelzi, hogy Göncz Kinga személyében egy olyan, minimális diplomáciai tapasztalattal rendelkező személyt helyeztek a külügy élére, aki nem igazán volt képes felnőni a feladathoz – ezt jelzi, hogy most el is mozdítják, és a brüsszeli „elefánttemetőbe” küldik.
Nem sokkal jobb Gyurcsány kormányfő megítélése sem: az EU-csúcson tett pénzügyi javaslatának csúfos bukása jelzi, sem őt, sem súlyos, gazdasági és politikai válságba süllyedt országát nem veszik komolyan a mértékadó körökben. Márpedig ez számunkra rossz hír arra az esetre, ha Bukarest úgy dönt: a válság és a kormány tehetetlensége miatti elégedetlenséget a rég eltemetettnek hitt módszerrel a magyarok irányába kívánja becsatornázni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok