2011. február 04., 11:022011. február 04., 11:02
Fölmerül ugyanakkor a gyanú, hogy a nagy garral végrehajtott rajtaütést nem általában véve a korrupcióellenes harc részeként kell tekintenünk. Az akcióval a bukaresti kormány inkább üzenni szeretne Franciaországnak és Németországnak, amelyek azért tartják korainak Románia márciusi csatlakozását a schengeni övezethez, mert szerintük az országban továbbra is dúl a korrupció, az igazságügy reformja elakadt, és a külső határok őrizete sem felel meg az elvárásoknak. A szeretvárosi határátkelőnél végrehajtott rajtaütés ezen ellenvetésekre jelent – legalábbis a romániai illetékesek szerint – csattanós választ, hiszen egyrészt azt jelzi, hogy az igazságügyi szervek ádázul küzdenek a korrupció ellen, másrészt az is kiolvasható belőle, hogy a külső határok biztonsága olyannyira magas szintű, hogy még az azokat legjobban ismerő, rossz útra tévedt határrendészek sem járhatnak túl a törvény éber őreinek eszén. Csakhogy egy probléma mégis van: az ilyen akciók – például korrupt csendőrtisztek leleplezése, az Argeş megyei közgyűlés csalással gyanúsított elnökének őrizetbe vétele – valahogy azóta szaporodtak el, amióta kiderült, hogy Párizs és Berlin a fent említett problémák orvoslásáig nem szeretné a schengeni klubon belül látni Romániát. Gondoljunk bele: egy olyan, a határállomás teljes személyzetét a parancsnoktól a legalacsonyabb beosztású altisztig felölelő csempészbanda, mint amilyent most is felgöngyölítettek, nem néhány hónap alatt jön létre, tehát vélhetően évek óta működik háborítatlanul. Ez pedig valószínűleg nem történhetett volna meg anélkül, hogy még magasabb beosztású illetékesek szemet húnyjanak fölötte. Most persze magasabb érdek – a schengeni csatlakozás – miatt be kellett áldozni őket, és várható, hogy az áhított csatlakozásig még lesz néhány hasonló leleplezés. A kérdés csak az, mi lesz majd a csatlakozás után a korrupcióellenes küzdelemmel. Az uniós felvétel óta felmutatott teljesítmény mindenesetre nem túl biztató a jövőre nézve sem. És ne legyenek illúzióink: ezt a nyugati kancelláriák illetékesei is így gondolják.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.