Ezzel szemben a kétlábú macskák egész nap kinn állnak a szakadó hóban az utcasarkon. Nem könnyű kenyér. Reggel, munkába menet már látom, SMS-eznek a fordulónál, és hazafelé jövet, késő délután még mindig ugyanabban a testhelyzetben, ugyanazon a sarkon, ugyanazok dorombolnak. Folyamatosan azon gondolkodom, a mai mostoha időkben megéri-e nekik illegetni a billegetőt. Biztosan nem, de nem sok választásuk maradt, ugyanis egyre kevesebb a munkahely, az ősi mesterséget pedig könnyen meg lehet tanulni. Kliensek is kerülnek minden időben, a hízelgéssel keresett összeg pedig nem mellesleg adómentes.
A cicuskák munkájára nagy szüksége van az emberiségnek, erről az utóbbi hetekben országos hírű felmérés is készült. Emellett az is motiválja őket, hogy a közelben parkoló autóból a férjük lesi őket, nehogy rosszul viselkedjenek, vagy netalán elszaladjanak. Állni szabad mindenkinek, hiszen nem tiltják a szabályok. Az viszont már zavaró kezd lenni, ha az emberre a barátai is azon a környéken kénytelenek várni, hogy hazafuvarozza őket, és minden második kamionos rájuk dudál, vagy ajánlatokat téve kiabál ki nekik az ablakon. Lassan félek arra járni és felvenni az ismerőseimet, mert a végén még engem is kandúrnak néznek, és jól megseprűznek. A macskafogók mellesleg mindennaposak arrafelé, de inkább csak a forgalmi engedélyt és a jogosítványt kérik, az viszont korántsem tűnik fel nekik, hogy pár cica már hetek óta ugyanazon a sarkon áll, és látszólag ugyanazt az igényes semmit műveli igen nagy szorgalommal.
Félreértés ne essék, én nem ítélek el senkit, hiszen nem az én tisztem megállapítani, ki milyen erkölcsi határokat feszegethet. Konzervatívnak vagy trendzavarónak sem nevezhetnek, mert sem a régi, sem az új módit nem tartom nagyobb becsben az átlagosnál. Egyszerűen annyit kívánok, hogy a bevásárlókosaramból ne lopják ki az utcagyerekek a narancsot, a gyorsbüfénél ne nézzék ki a számból a csövesek a falatot, és fényes nappal ne kelljen minden sarkon integető, kacsingató cicákba botlanom, mert a végén még akaratom ellenére kompromittáló helyzetbe keveredem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok