2011. április 14., 10:052011. április 14., 10:05
Barátunknak előző nap valaki kilopta a zsebéből a pénztárcáját, benne némi készpénzzel, bankkártyával és a személyi igazolványával. Ez utóbbinak eltűnését készül bejelenteni a rendőrségen, naivan úgy álmodva, hogy tán még vissza is kaphatja, hiszen épp rendőr ismerőse (na igen, az is van neki) pedzette az elébb, hogy az átlagzsebes a készpénzen túl nem mutat túlzott érdeklődést egy ócska pénztárca iránt, így gyakori, hogy a kibelezett, de az igazolványokat még tartalmazó buksza előbb-utóbb előkerül egy kukából vagy útszéli bokorból. Nem kis meglepetés éri hát hősünket, amikor a rendőrségen már az egyenruhás portás közli vele: neki márpedig senki el nem lopta a tárcáját. De nem ám, főleg nem azon a piacon, még ha a másikat, a nagyobbikat mondaná, elhinnék, de ott, na ott biztos nem. Erősítésül egy másik kék ruhás is érkezik, s az is szinte felháborodva csóválja a fejét, amikor a történetet meghallja – méghogy ez az állampolgár itten azt állítja, hogy ellopták tőle? Ugyan már, uram, hát vallja már be, hogy elvesztette!
Történetünk főszereplője itt a megrökönyödéstől szinte szóhoz sem jut, annyit azonban kinyög, hogy ő biza nem tágít, míg az esetet be nem jelenti. A rend őreinek szerencsétlenségére a kapitányság lepukkant folyosóján kávéautomata is áll, így barátunk egy gőzölgő fekete mellett elütheti a félórányi időt, amíg – bizonyára türelme fogytában bízva – váratják a rend és igazság védelmezői. A civil ruhás nyomozó, aki végül megérkezik, cipősdoboznyi irodájába tessékeli a panaszost, és elődeinek stratégiáját folytatja, csakhogy ő már cinkosul kacsingatva próbálja rávenni a bizonyára csak zavaró tényezőnek tekintett polgárt, hogy ha valóban ellopták volna a tárcáját, az neki igencsak kényelmetlen volna, valahányszor ugyanis eldobott igazolványt találna a rendőrség, neki mindig ki kellene villamosoznia a kapitányságra, ami persze jó messze esik lakhelyétől. A papírmunkáról nem is beszélve, amelyet a szegény kollégáknak kellene végigcsinálniuk. Hősünk ezen a ponton kifogy a spirituszból, beadja a derekát, nem tesz bejelentést, szépen bekullog a munkahelyére, és elkönyveli: azért legalább érdemes volt a rendőrségre menni, hogy megtudja: őt senki nem lopta meg. A nevét egyébként azért nem említettük a történetben, mert a szolgáló és védő szervek közül sem kérdezte senki, egyszer sem.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!