2011. április 15., 09:092011. április 15., 09:09
Persze az ilyesmi alapesetben magától értetődő, hiszen egy kormány tagjai a polgári demokráciákban rendszerint nem a magánérdek képviseletére kapnak felhatalmzást. Paleologu nem is erre célzott, hanem arra a régi, nacionalista érvre, miszerint egy magyar miniszter nem a románok érdekeit képviseli a kormányban, hanem a „sajátjaiét”. Jó példáját láthattuk ennek a Cseke Attila egészségügyi és Kelemen Hunor művelődési miniszter elleni, nemzetféltéstől hangos bírálatok esetében. Ezek – és Paleologu felvetése – egyaránt annak a román áldilemmának az eklatáns példái, hogy vajon a Romániában élő magyarok kellő mértékben lojálisak-e a román államhoz?
Persze a lojalitás ismérveit nem határozzák meg, csupán azt pedzegetik, hogy ha valaki nem román, akkor nem lehet ugyanolyan jó polgár és ugyanolyan hatékony vezető, mint a többséghez tartozók. A magyar tisztségviselők – de gyakran az egyszerű polgárok – feje fölött így még ma is folyamatosan ott lebeg a hazaárulás gyanújának Damoklesz kardja. Az senkit sem érdekel, hogy ugyanúgy dolgoznak, adóikat és járulékaikat ugyanúgy fizetik, valamint reggelente ugyanúgy nem éneklik el a román himnuszt és nem vonják fel a kék-sárga-piros lobogót házuk udvarán, mint a románok 99,9 százaléka.
Az is csak keveseket izgat, hogy ha egy állam mindenáron lojalitást vár, azért cserében adnia is kell valamit. Annál, hogy megtűrnek, és hogy a hivatalokban őshonos nemzeti közösségként ugyanúgy jogunkban áll románul beszélni, mint a többségieknek, értelemszerűen több kell. Például az önrendelkezés különböző formái meg az, hogy a központi vezetés ne szipkázza el a különböző régiókból a jelentősebb befektetőket azzal, hogy bizonyos mértékű forgalmon felül székhelyük Bukarestbe költöztetésére kötelezi őket. És persze az is, hogy az azonos történelmi-földrajzi múltú megyéket sorolják azonos fejlesztési régióba. Egye fene, ne etnikai alapon, hanem – ahogy Paleologu fogalmazott – a jóérzés okán. Ez esetben jóval kevésbé lenne kérdéses, hogy kihez és mennyire vagyunk lojálisak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!