Listakilátások

Tény ugyanakkor, hogy még az RMDSZ–EMNT-lista sem fedi le a romániai magyarság egészét, mint ahogy az is tény, hogy a megegyezés elsősorban az RMDSZ számára járhat kedvező eredményekkel. Hiszen az összefogás jogi keretét a szövetség logójával ellátott lista jelentené, ráadásul a megállapodásból kizárnák a kisebbik romániai magyar pártot, az MPP-t. Márpedig az, hogy a Tőkés-féle oldal csatlakozik a Markó-táborhoz, elvileg úgy is interpretálható, hogy a püspök-képviselő is elfogadja azt az RMDSZ-es retorikát, amely megkérdőjelezi a polgári párt legitimitását. Az MPP nélküli majdnem összmagyar listát akkor nevezhetjük valóban közös listának, ha annak összeállításakor, illetve a képviselők tennivalóinak meghatározásakor nem csupán a hozzá nevét adó RMDSZ, de az arcát adó Tőkés és a köré tömörülő szervezetek szempontjai és szabályai is érvényesülnek, és az együttműködés mikéntjét minden részletre kiterjedő, írásos szerződésben rögzítik. Ellenkező esetben tulajdonképpen annyi történik, hogy az RMDSZ „lenyúlja” Tőkést, hogy húzónévként a szövetséggel nem szimpatizáló polgárok voksait is behozza, majd a választások után learatja a babérokat – anélkül, hogy az EMNT érdemben bármit tehetne. Az MPP kihagyása nyomán azonban még így is kétséges, mennyire bír majd mozgósító erővel egy ilyen lista. Az ok, amiért az EMNT is belemenne a párt kigolyózásába, minden bizonnyal az elnök Szász Jenő személyében keresendő: a jelek szerint egyre inkább elszigetelődő politikust sem Markó, sem Tőkés nem szívleli, így amíg ő áll az alakulat élén, az MPP nem igazán szalonképes. A pártban emiatt lappangó konfliktusok sem az MPP helyzetének szilárdságát sugallják, így a koalícióba való bevétele csak gyengítené annak stabilitását. Márpedig ezen nem szabadna múlnia a valódi összmagyar képviseletnek – már csak azért sem, mert a vonatkozó törvény értelmében a választási szövetségeknek is ugyanúgy 5 százalékos küszöböt kell teljesíteniük, mint a pártoknak.