2009. január 12., 10:432009. január 12., 10:43
És hogy nem várható, hogy a politikai adok-kapok idén más hangvételben zajlódjék, mint eddig, arról Markó Béla is sietett biztosítani a közvéleményt: mintegy replikaként máris közölte, hogy az RMDSZ számára nem prioritás a Tőkéssel folytatandó párbeszéd. Ami gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy az RMDSZ továbbra is elveti a dialógust ellenzékével, amelynek Tőkésen kívül továbbra sincs emblematikus figurája, miután a Magyar Polgári Párt azáltal, hogy a parlamenti választásokon nem szerepelt, gyakorlatilag leszerepelt, és csupán néhány hónappal megalakulását követően máris belső feszültségek bomlasztják.
A nemzeti összefogásra való felhívást mindezek fényében nehéz másnak tekinteni, mint a gyengébbik, nemhogy győzelemre, de még a küszöb átlépésére sem esélyes oldal próbálkozását arra, hogy mégiscsak mandátumhoz jusson. Öt évvel ezelőtt Medgyessy Péter akkori miniszterelnök akkor dobta be a köztudatba a közös, négypárti lista ötletét Magyarországon, amikor az MSZP népszerűsége a felmérések szerint a padlón volt, és az EP-választásokon elszenvedett vereség végül igazolta is a kormányfő aggodalmait.
Hasonló a helyzet most is – azzal az eltéréssel, hogy a romániai magyarság számaránya miatt nemigen van esély arra, hogy mindkét alakulat bekerüljön az európai törvényhozásba. (Bár az előrejelzések szerint a román szavazók körében minimális lesz az érdeklődés az EP-voksolás iránt, viszont, mivel mi is a romániai társadalom tagjai vagyunk, kétséges, hogy arányaiban annyival több magyar szavazna, hogy két párt is mandátumhoz jusson).
Tőkés mostani gesztusa ugyanakkor arra mindenképpen jó, hogy fenntartsa magáról azt a képet, miszerint ő az integratív politikus, aki közelíteni kívánja egymáshoz a két oldal képviselőit, ám az RMDSZ elutasítása miatt ez irányú erőfeszítései rendre kudarcot vallanak. Ezáltal a közös lista megszületésének esélye ugyan továbbra is elenyésző, de saját, egyéni képviselői mandátumának megőrzése korántsem esélytelen.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.