2010. július 01., 07:162010. július 01., 07:16
S ha mindez a képzavar miatt nem érthetõ, teljesen aktuális példával azonnal illusztrálom: lesz még rosszabb. Na ez az egyik. S amióta a gazdasági és pénzügyi válság begyűrűzött, majd megszorító intézkedésekkel tetõzött, egyre gyakrabban közhelyül a szemembe. Mi az, hogy lesz még rosszabb? Miért mondják? Mert most nekem nagyon jó, de ne éljem bele magam, vagy most erõsen pocsék, de nehogy bizakodni kezdjek, hogy valahogy túlélem. A cél tehát az, nehogy esetleg jól érezzem magam. Az ilyen embernek, aki képes ilyeneket mondani, nemes egyszerûséggel hátat kellene fordítsak, hagyjam, hogy tobzódjon saját szadizmusában, ahelyett, hogy zavarkeltõen ingatom a fejem: ne lehessen eldönteni, helyeslõen bólogatok vagy rosszalóan csóválom. Ennek a megállapításnak egy tõrõl fakadóan még tucatnyi rokonértelmûje van: ezzel együtt kell élni, még sose volt, hogy valahogy ne legyen, te tudod, nézd a jó oldalát. Hasonlóan kegyetlen, a szedd össze magad felszólítás. Ha akarom és tudom, anélkül is megteszem, hogy ezt valaki nekem megmondja. Ha meg erre képtelen vagyok, csak a nyomoromra tesz rá egy lapáttal, hiszen szembesít azzal, még magamat se tudom összekapni. A kérdések még rosszabbak, mert még arra is kényszerítenek, hogy valamit válaszoljak. A költõi kérdés számomra csak papíron létezik, ha valaki nekem szegezi, úgy érzem, felelnem kell. Ezért feszengek például ettõl: hogy fázhatsz húsz fokban, vagy hogy lehetsz fáradt, életedben nem kapáltál egy sort. Már rendezgetem is a gondolataimat, a hidegérzetrõl, a levegõ nedvességtartalmáról, az esetleges érszûkületemrõl, az állandó összpontosítás, képernyõbámulás agysejtgyilkos hatásáról, a hajnali kapálás jótékony, sikerélményekben dús, izom- és adrena-linnövelõ következményeirõl. Persze mindezt nehéz elmondani valakinek, akivel éppen csak összefutottál a sarkon. Ezért könnyebb válaszolni édesanyámnak, ha nekem szögezi: megjöttél?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok