VEZÉRCIKK – Rosszabb minőségűek a romániai utak, mint Csádban, Tanzániában, Etiópiában, Bangladesben, Mongóliában, Nepálban, Vietnamban vagy Kambodzsában – derül ki a Világgazdasági Fórum legfrissebb jelentéséből.
2016. október 02., 19:202016. október 02., 19:20
Valljuk be, erre azért nem számítottunk. Az a tény, hogy az Európai Unió legrosszabb útjain vagyunk kénytelenek nap mint nap autózni, buszozni, s Európában csak a Moldovai Köztársaságban és Ukrajnában szomorúbb a valóság, gondolom, senkit nem lepett meg. De arra, hogy 138 országot górcső alá vevő rangsorban a 128. helyen találom meg Romániát, nem számítottam.
Bevallom, nem szoktam hetente keresztül-kasul szelni az országot, így a valóságnak csak egy-egy szeletére van rálátásom. Az például kijelenthető, hogy amikor éppen nincsenek javítások miatti útlezárások, egészen jó minőségű aszfaltcsíkon autózhatunk Nagyváradtól például Csíkszeredáig. (Az most más tészta, hogy a településeken 50 kilométer/órás sebességgel araszolva mindig eszünkbe jutnak a mindenkori közlekedési miniszterek és más illetékesek felmenői.) De ha már Szilágy megye irányában van dolgunk, akkor az egyébként két megyeszékhelyet összekötő országúton még gyakrabban emlegetjük az illetékesek nevét vagy titulusát, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy bármely romániai megyeszékhelyen találunk még aszfaltozatlan utcákat, nemcsak az elszigetelt falvakban.
De úgy tűnik, a valóság sokkal szomorúbb, mint ahogy én képzelem, egy másik meglepő adatot is találunk ugyanis a Világgazdasági Fórum rangsorában, ami szerint a világon a 79. helyen állunk a vasúti infrastruktúra minősége terén. Jobban állunk tehát a vasúttal, mint a közutakkal. Elmondhatom, elég rendszeresen vonatozom, és mindig találok valami megdöbbentőt. Köztudott, hogy egy munkanapnyi idő eljutni Váradról Szeredába, de a nemzetközi vonatok legalább hoznak egy szintet, amin nem vakarózik az ember több órán át, de az egyszerűen minősíthetetlen, milyen állapotú szerelvényeket látni az állomásokon. Rémálom. És van 59 ország, ahol ennél rosszabb a helyzet. (Jegyezzük meg a listát, és ne próbáljuk ki. Maximum katasztrófaturizmusból.)
Ami viszont nem okoz meglepetést, az a 61. hely a légi szállítás terén. Egyre előnyösebb feltételek mellett utazhatunk nemcsak külföldre, hanem belföldön is, ahol már nemcsak a drága Tarom-járatok állnak a rendelkezésre, és nemcsak Bukarestbe lehet eljutni a nagyobb városokból. A globális versenyképesség terén egyébként összességében a 62. helyen áll Románia, ami kilenc hellyel rosszabb, mint a korábbi rangsorban. Tehát nemhogy javulna helyzetünk, tovább romlik. Vagy a többieké javul gyorsabb ütemben, de végül is a végeredmény ugyanaz.
Na innen szép felállni, és sorra beelőzgetni azokat az országokat, ahol jóval alacsonyabb az egy főre eső GDP és az életszínvonal, mint nálunk. Addig pedig, ahova csak lehet, menjünk repülővel.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!