2011. március 01., 10:332011. március 01., 10:33
Mindez annál dicséretesebb, mivel saját szememmel láttam – nemegyszer, és hajlandó vagyok ország-világ előtt tanúsítani –, hogy tudják is, mire kell a kézbeli eszközt használni. Hurrá, hurrá – a mellény és a seprű ezek szerint nem csak a régi vágású gavallérok zsirardikalap-sétapálca kelléke! Tanúságtételem eddig százszázalékosan igaz is, ám ha ennyivel megelégednék, aligha kerülhetném el a hamis tanúzás vádját, mivel nemcsak vidám vonulásukat láttam utcán-járműveken, hanem azt is, amikor használták a szép nagy seprűt.
Mégsem merném tiszta szívvel és nyugodt lélekkel állítani, hogy seperték az utcát. S hogy miért nem? Mert jómagam is űzöm ezt a „sportot” jó ideje: a lakásunk előtti gesztenye- és juharfák egészséges vegetációjuknak köszönhetően évről évre bőven megtermelik a sepernivalót. Kezdődik április elején a járdát borító hernyószerű juharrügyekkel, majd májusban következnek a néhány napig gyönyörű gyertyához hasonlító gesztenyevirágok kupacai, hogy már a júniusi viharok leverjék a gesztenyeembriókat, júliustól egészen októberig pedig küszködöm a száraz levelekkel. A járdaseprést egyedül végzem – a téli hó eltakarítása a férjem „szenvedélyei” közé tartozik – senki nem dolgozik a kezem alá, és én sem „előseprek” senkinek. Tehát akár szakképzett utcaseprőséggel is dicsekedhetnék.
Nem úgy a fent említett mellényesek: a kb. nyolcméternyi buszmegállót legalább hárman sifitelik fel és alá, de nem ritka, hogy még többen vesznek részt a munkafolyamatban. Egyik nap alkalmam volt tüzetesebben megfigyelni a porkavarásnak sokkal inkább nevezhető „sepregetést”: egy fél méter hosszú, húsz centi széles sávon alaposan ide-oda mozgatta az összekapart szeméthalmot az egyik – aztán otthagyta. Jött egy másik, aki újabb mozgatás után ráemelte egy lapátra, majd bedobta a harmadik által odatolt kukába. Nem akarok túlozni, de a lassított felvétel száguldás ehhez a munkaritmushoz képest. Ekkor háborodtam fel: jó, a segély fejében „közhasznú” (?!) munkát végeznek. De kinek használ ez a munkának gúnyolt látszatcselekvés?! És ha csak a szerencsétlen rászoruló tenne így, még mondanám is, hogy legalább ennyi öröme legyen. Ám sajnos egyre több helyen látni hasonlót, tenni ellene pedig egyre kevésbé akarózik bárkinek. Lehet, hogy már ez lett a kötelező tempó, csak én még nem hallottam róla?!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.