2010. június 23., 11:122010. június 23., 11:12
Mindez pedig bizonyos szempontból már a nyolc évvel ezelőtti botrányokat is túlszárnyalja: az akkori tévedésekre ugyanis még kézenfekvő magyarázat volt a szubtrópusi bírók hiányosságai és a házigazdák segítése. Most azonban nem volt jele annak, hogy Dél-Afrikát a vuvuzelákon kívül bármi egyébbel is segítené a FIFA, miközben az európai topligákban szocializálódott bírók is hibáztak annyit, mint a civilben szafarivezető, vagy karibi koktélkeverő társaik.
Felgyorsult a játék, szinte már követhetetlen, ráadásul a bíró is ember – a közhelyek természetesen továbbra is igazak. Csakhogy éppen emiatt hat olcsó cinizmusnak a FIFA struccpolitikája. A világ második legfontosabb sporteseményén azért lehetetlen tiszta eszközöket teremteni, mert a videobírót csakis globális szinten szabad bevezetni? És ha Johannesburgban megtennék, akkor annak a grönlandi ifi kettes bajnokság egyetlen mérkőzésén is működnie kell? Nem vagyok a videobíró feltétlen híve, mivel nem is lehetek – ahhoz előbb a gyakorlatban kellett volna kipróbálni, a futballban hogyan is működik ez a rendszer. Addig azonban a teniszből indulhatunk ki, ahol csak a nagy tornákon használják a „sólyomszemet”, és okos szabályozásokkal elérték, hogy a technika úgy segítsen be a döntő pillanatokban, hogy nem uralkodik a játék felett. Egyetlen, a Grand Slamen csak joystickkel játszó megélhetési teniszezőt sem hallottam panaszkodni emiatt.
Egy másik – a megadott, vagy éppen meg nem ítélt góloknál is érthetetlenebb – hiányosság éppen az egyenlőség elvét dobja sutba. A FIFA ugyanis mai napig sem segíti elő, hogy a játékvezetők csak szürke (vagy foszforzöld, tökmindegy) robotok legyenek a pályán, és nem a végeredményt meghatározó tényezők. A vb-n már eddig is több ízben döntött egyes csapatok sorsáról a mérkőzést vezető sporttárs életfilozófiája, a játékról alkotott egzisztenciális képe. Ghána ellen az ausztrálok Cahillt nélkülözték, a németek pedig saját kulcsemberük, Klose hiányában kénytelenek kiállni az afrikaiak ellen. Olyan szabálytalanságok miatt, amelyekért egy lazább, jópofizó bíró egy másik meccsen még csak szabadrúgást sem ítélt – és ezzel hátrányba hozta az összes többi válogatottat, amelyiknek nem ő fújt. A helyzetek nem egységes megítélése oda vezetett, hogy az edzők nemcsak az ellenfelet, de a bírót is igyekeznek feltérképezni, és vérmérsékletének megfelelően „lövik be” a csapatot.
Játékvezetői stílus és felfogás – ezeknek a kifejezéseknek nincs helye a profi futball világában.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.