2010. június 23., 11:122010. június 23., 11:12
Mindez pedig bizonyos szempontból már a nyolc évvel ezelőtti botrányokat is túlszárnyalja: az akkori tévedésekre ugyanis még kézenfekvő magyarázat volt a szubtrópusi bírók hiányosságai és a házigazdák segítése. Most azonban nem volt jele annak, hogy Dél-Afrikát a vuvuzelákon kívül bármi egyébbel is segítené a FIFA, miközben az európai topligákban szocializálódott bírók is hibáztak annyit, mint a civilben szafarivezető, vagy karibi koktélkeverő társaik.
Felgyorsult a játék, szinte már követhetetlen, ráadásul a bíró is ember – a közhelyek természetesen továbbra is igazak. Csakhogy éppen emiatt hat olcsó cinizmusnak a FIFA struccpolitikája. A világ második legfontosabb sporteseményén azért lehetetlen tiszta eszközöket teremteni, mert a videobírót csakis globális szinten szabad bevezetni? És ha Johannesburgban megtennék, akkor annak a grönlandi ifi kettes bajnokság egyetlen mérkőzésén is működnie kell? Nem vagyok a videobíró feltétlen híve, mivel nem is lehetek – ahhoz előbb a gyakorlatban kellett volna kipróbálni, a futballban hogyan is működik ez a rendszer. Addig azonban a teniszből indulhatunk ki, ahol csak a nagy tornákon használják a „sólyomszemet”, és okos szabályozásokkal elérték, hogy a technika úgy segítsen be a döntő pillanatokban, hogy nem uralkodik a játék felett. Egyetlen, a Grand Slamen csak joystickkel játszó megélhetési teniszezőt sem hallottam panaszkodni emiatt.
Egy másik – a megadott, vagy éppen meg nem ítélt góloknál is érthetetlenebb – hiányosság éppen az egyenlőség elvét dobja sutba. A FIFA ugyanis mai napig sem segíti elő, hogy a játékvezetők csak szürke (vagy foszforzöld, tökmindegy) robotok legyenek a pályán, és nem a végeredményt meghatározó tényezők. A vb-n már eddig is több ízben döntött egyes csapatok sorsáról a mérkőzést vezető sporttárs életfilozófiája, a játékról alkotott egzisztenciális képe. Ghána ellen az ausztrálok Cahillt nélkülözték, a németek pedig saját kulcsemberük, Klose hiányában kénytelenek kiállni az afrikaiak ellen. Olyan szabálytalanságok miatt, amelyekért egy lazább, jópofizó bíró egy másik meccsen még csak szabadrúgást sem ítélt – és ezzel hátrányba hozta az összes többi válogatottat, amelyiknek nem ő fújt. A helyzetek nem egységes megítélése oda vezetett, hogy az edzők nemcsak az ellenfelet, de a bírót is igyekeznek feltérképezni, és vérmérsékletének megfelelően „lövik be” a csapatot.
Játékvezetői stílus és felfogás – ezeknek a kifejezéseknek nincs helye a profi futball világában.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.