2011. február 04., 11:012011. február 04., 11:01
A blökik nélkül ugyanis kórosan elszaporodnának a kóbor macskák és a patkányok. Mondjuk, kíváncsi lennék, hogy a nem szalonállatvédőként tevékenykedő polgárok minderről hogyan vélekednek. Akinek ugyanis nap mint nap azzal kell szembesülnie, hogy a háza előtt egy kóborkutya-falka vert tanyát, és mivel az ebeket a szomszéd lépcsőházban lakó unatkozó nyugdíjasok etetni kezdték, előtört belőlük a házőrző ösztön, és mindenkit el akarnak üldözni, aki a ház bármely lépcsőházába be akar menni, vélhetően kevésbé aggódik a kóbor macskák és a patkányok miatt. Persze azt is tudom, hogy mindezért elsősorban nem a kutyák hibáztathatók, hanem azok, akik utcára teszik őket, ne adj’ isten, hivatásszerűen foglalkoznak a kóborkutya-terítés nemes művészetével. Ez utóbbi nem vicc: egyes városokban azért szaporodnak el időről időre a szabadon csatangoló négylábúak, mert titokzatos ismeretlenek némi fizetség fejében gépjárművekkel szállítják őket oda. Hogy honnan származhatnak – egyes vélemények szerint Kárpátokon túli román városokból –, azt nem tudni, de az tény, hogy egyes településeken már a rendőrség is nyomoz a titokzatos „importőrök” után. Azonban ha már a kutyák bekerültek a városba, még akkor sem tudom elfogadni, hogy az utcákon van a helyük, ha emiatt a lelkes nagyvárosi állatvédők egy kategóriába sorolnak a japán bálnavadászokkal. Igaz, hogy a kutyák nem tudják felfogni, hogy a városi utcákon nem lenne szabad tartózkodniuk, de ettől még az emberek biztonsága jóval fontosabb, szóval Greenpeace ide meg állati jogok oda, a kóbor ebeknek a kutyamenhelyen a helyük. Azt ugyanis senki sem várhatja el, hogy csupán azért, hogy néhány széplélek úgy érezhesse, a kutyák etetésével valami nagyon jó cselekedetet hajtott végre, és hozzájárult a világ jobbá tételéhez, a többiek saját otthonukból is rettegjenek kijönni. A kóbor macskák ügyében ugyancsak a klasszikus gyepmesteri intézményt ajánlanám az érdeklődők figyelmébe, a patkányok elszaporodása ellen pedig az alapvető higiéniai követelmények betartásával is egész hatékonyan lehet védekezni. Persze azokra sem haragszom, akik mindezek ellenére ragaszkodnak ahhoz, hogy a kutyákat ne vigyék menhelyre. Sőt bátorítom, hogy nyugodtan fogadják be őket a saját otthonukba. A társadalom bizonyára örök hálával adózna érte.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.