2010. augusztus 31., 10:282010. augusztus 31., 10:28
Holott ha mérleget kellene vonni a tavaly decemberi államfőválasztás nyomán alakult kabinet nyolc hónapos tevékenységéről, nem biztos, hogy a kormányátalakítással meg kellene állni csupán négy-öt tárcavezető lecserélésénél. Mert ugyan milyen, a gazdaság, a szociálpolitika, a kultúra terén jegyzett jobbítás köthető az erejét kizárólag a gazdasági-pénzügyi válság enyhítésére összpontosító, e téren azonban egyedül lakossági megszorításokat felmutatni képes Boc-kabinet nevéhez? Élünk a gyanúperrel, hogy titkon a párt mélyrepülése miatt aggódó demokrata-liberális vezetők sem elégednének meg mindöszsze néhány miniszteri bársonyszék gazdájának kiebrudalásával, és szívük szerint hazaküldenék Emil Bocot is. Hiszen ne feledjük: a kormányfő-pártelnök mindeddig egyetlen poszton sem bizonyította túlzott alkalmasságát, sőt különösképpen nem predesztinálta semmi a két tisztség betöltésére, karrierje felfelé ívelését egyetlen embernek köszönheti: Traian Băsescu államfőnek. Ha pedig kicsit is számít nekik az, hogy miként szerepelnek a 2012-es választásokon – márpedig hogy a csudába ne számítana! –, akkor a demokraták nem gondolhatják komolyan, hogy a választópolgárok többsége előtt hitelét vesztett Bockal vágjanak neki a megmérettetésnek.
Van ugyanakkor a hosszú ideje lebegtetett kormányátalakításnak egy másik érdekes vetülete is. Miközben a demokrata alakulaton belül sokan kíméletlenül lerántják a leplet a PDL-s vagy a párt által delegált miniszterek alkalmatlanságáról, az RMDSZ egyszerűen hallani sem akar arról, hogy osztozzon a hatalom fiaskóinak a felelősségében, mintha legalábbis nem a szövetség hathatós közreműködésével születnének a döntések Bukarestben. Kérdéses, hogy elnézik-e ezt a kétlakiságot, a kudarc áthárítását a magyar választópolgárok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok