Rovatok

Az országos sport- és ifjúsági minisztérium alegységeinek többtucatnyi elégedetlen alkalmazottja sztrájkol napok óta méltányosabb bérezés reményében, de a szaktárca szerint az intézményeikben normális körülmények között zajlik a tevékenység.

Normálison jelen helyzetben azt lehet érteni, hogy a sportigazgatóságoknál, a táborokban, klubokban és edzőközpontokban ugyanúgy elvégzik 1300 lej nettó fizetésért a sporteredményeket kiszolgáló és elősegítő feladatokat, az emberek ugyanúgy túlóráznak és dolgoznak ünnepnapokon bármilyen pótlék nélkül, mint eddig, panaszaik pedig ugyanolyan közönybe ütköznek, mint amit az elmúlt két évben már megszokhattak.

A közösségi oldalán fellelhető bejegyzések alapján – pozitív reklám terén – aktívnak tekinthető Ioana Bran sportminiszter még csak említést sem tett az országos szakszervezet által megfogalmazott panaszokról, az általa vezetett tárca közleménye pedig próbálta bagatellizálni az utcára vonult alkalmazottak tiltakozását. A közalkalmazottak bérezését szabályozó törvényre hivatkozva csak január elsejétől ígérnek fizetésemelést, bérpótlékot pedig még csak ámításként sem említettek az országos számvevőszéktől kivizsgálást kérő döntéshozók. Ezek az aktuális viszonyok a jobb eredményekre törekvő romániai sportéletben.

Ez a megbecsülése annak a háttérmunkának, amely egy-egy olimpiai vagy világbajnoki érem mögött zajlik. Persze a 6 ezer lejes béreket zsebre vágó minisztériumi alkalmazottaknak nehéz is felmérni egy minimálbérért dolgozó sportorvosi asszisztens fogyatkozó türelmét, és inkább a jövő generáció bajnokait nevelő edzők hivatástudatára építve próbálják „jelezni” alkalmazottaiknak, hogy „milyen következményekkel járhat munkabeszünteté-sük a versenysportra nézve”.

Azt viszont már elfelejti a sporttárca, hogy saját közönye és tétlensége bír a legsúlyosabb hatással a sportéletre. Mi több, már azon is túlnőve, tükrözi a politikum aktuális társadalmi hozzáállását is, mert mint rossz főnök tekint le felsőbbrendűen alkalmazottaira, miközben saját alkalmatlanságát felelősségáthárítással és az elégedetlen hangok mellőzésével próbálja leplezni. A civil szférában egy ilyen cégvezetés bukásra rendeltetett, a sporttárca mégis abban reménykedik, hogy a méltánytalanul alulfizetett alkalmazottak talán még megmenthetik a hazai sportéletet a csődtől.