2010. április 19., 09:542010. április 19., 09:54
Ezzel nem csak üzemanyagot lehet megspórolni, de az unalmas autózás társasági életté válhat, alkalmi partnereket lehet találni, és kevésbé ártunk a környezetnek.
A környezetvédelmi miniszter a minap keresztülszáguldott öt megyén, és komoly udvartartás követte minden helyszínre. Míg az újságírókat szállító busz zsúfolásig megtelt, addig olyan, politikusokat utaztató járműt is lehetett látni, amelyben csak egyetlen személy ült, és az is a szomszédos megyéből autózott el és vissza. Mint mondtam, a telekocsi nem divat még mifelénk. Jobban mondva még csak az a formája hódít, amelyik melák bőrfejűekkel tölti meg a fekete limuzint, ám azokhoz ismeretlenek nem szívesen ülnek be társaságnak. A teleszekér viszont egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, ugyanis munkába menet minden reggel rogyásig telt zabhengereseket látok a nemzetközi úton.
Egyik fajtájuk autóroncsokat és drótkerítéseket szállít, másik pedig a népes családot, amely szorgosan írja a saroglyán a bevásárlólistát. Mindenki azt hihetné, balkáni a modell, pedig környezetvédelmi szempontból ennél európaiabbat nem is képzelhetnénk. Nem bocsát ki mérges gázokat, hiszen Ráró nem eszik semmilyen E-t, gazdája pedig kézzel-lábbal részt vesz a roncsutóprogramban. Olyat is láttam, amikor a lovat a még éppen guruló karosszéria elé fogták be, hazafelé pedig mindketten betértek a faluvégi kurtába. Hej, Rigó, Rigó! – szólhatna a közismert sóhaj, hiszen nemhogy telekocsi nincsen, de a pillepalackokat begyűjtő konténerek is üresek. Kiüríti őket a kisebbség, mert a klímaváltozás miatt még tavasszal is kell fűteni. Az a kis mellékes, ami befolyik, le is folyik rögtön a nap végén, nincsen értelme számolgatni, mennyit költhetne az átlagember környezetvédelemre. Ültessünk fát! – szólít fel a szakhatóság, közben az itthoniak a határ másik oldalára járnak tüzelőt lopni. Nem a propaganda hiányzik nálunk, hanem az igény. A környezetvédelemhez kultúra kell, azt tanítani kell, de a hazai nagyközönség jó része még nem képes magáévá tenni ezt az alternatívát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok