2009. december 21., 10:422009. december 21., 10:42
Most az a legfőbb kérdés, hogy a gazdasági gondok megoldását célzó erőfeszítés mellett milyen mértékben lesz képes a magyar ügyeket képviselni. A kisebbségi törvény, illetve a fejlesztési régiók magyar szempontból kedvező átrajzolásáról szóló jogszabály keresztülvitele nem tűnik egyszerű feladatnak, tény azonban, hogy a PDL a törékeny többség miatt rászorul az RMDSZ támogatására, így nem kizárt, hogy a szövetség ki tudja zsarolni a támogatást.
A koalíció stabilitása amúgy kérdéses, valószínű azonban, hogy az RMDSZ-t nehezebb lesz felszalámizni, onnan képviselőket átcsábítani, mint a román pártokból. Tény ugyanakkor, hogy a szövetséget továbbra is kitűnően lehet revolverezni az MPP-nek elhullajtott apró államfői morzsákkal.
Hogy a kormányban megszerzett tisztségek mennyire értékesek, azt az idő dönti el. Annyi bizonyos, hogy az egészségügyi tárca a legkényelmetlenebb. A környezetvédelmi tárca már kecsegtetőbb, hisz az Európai Unió számára a zöld programok komoly jelentőséggel bírnak, így ez a minisztérium jelentős uniós támogatás fölött rendelkezhet.
A művelődési tárca fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, annak megszerzésével jelentős perspektívák nyílnak a magyar művelődési intézmények és egyházak megóvására. Mindezek mellett az RMDSZ-nek – bár a băsescui gőzhengerrel nehéz fölvenni a küzdelmet – a parlamentarizmus őrzőjeként is szerepet kell vállalnia, és minden eszközzel meg kell akadályoznia a népképviselet alapintézményének eljelentéktelenítését, az államfő túlhatalomhoz jutását.
A kisebbségi törvénynek, a történelmi régióhatároknak és a parlamenti demokrácia védelmének kell jelenteniük azt a minimumot, amelynek teljesülése nélkül értelmetlen kormányon maradni. Talán nem kell ismét azt tapasztalnunk, hogy az RMDSZ illetékesei a kormányrúddal a kezükben hajlamosak mindezt átértékelni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok