2009. december 21., 10:422009. december 21., 10:42
Most az a legfőbb kérdés, hogy a gazdasági gondok megoldását célzó erőfeszítés mellett milyen mértékben lesz képes a magyar ügyeket képviselni. A kisebbségi törvény, illetve a fejlesztési régiók magyar szempontból kedvező átrajzolásáról szóló jogszabály keresztülvitele nem tűnik egyszerű feladatnak, tény azonban, hogy a PDL a törékeny többség miatt rászorul az RMDSZ támogatására, így nem kizárt, hogy a szövetség ki tudja zsarolni a támogatást.
A koalíció stabilitása amúgy kérdéses, valószínű azonban, hogy az RMDSZ-t nehezebb lesz felszalámizni, onnan képviselőket átcsábítani, mint a román pártokból. Tény ugyanakkor, hogy a szövetséget továbbra is kitűnően lehet revolverezni az MPP-nek elhullajtott apró államfői morzsákkal.
Hogy a kormányban megszerzett tisztségek mennyire értékesek, azt az idő dönti el. Annyi bizonyos, hogy az egészségügyi tárca a legkényelmetlenebb. A környezetvédelmi tárca már kecsegtetőbb, hisz az Európai Unió számára a zöld programok komoly jelentőséggel bírnak, így ez a minisztérium jelentős uniós támogatás fölött rendelkezhet.
A művelődési tárca fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, annak megszerzésével jelentős perspektívák nyílnak a magyar művelődési intézmények és egyházak megóvására. Mindezek mellett az RMDSZ-nek – bár a băsescui gőzhengerrel nehéz fölvenni a küzdelmet – a parlamentarizmus őrzőjeként is szerepet kell vállalnia, és minden eszközzel meg kell akadályoznia a népképviselet alapintézményének eljelentéktelenítését, az államfő túlhatalomhoz jutását.
A kisebbségi törvénynek, a történelmi régióhatároknak és a parlamenti demokrácia védelmének kell jelenteniük azt a minimumot, amelynek teljesülése nélkül értelmetlen kormányon maradni. Talán nem kell ismét azt tapasztalnunk, hogy az RMDSZ illetékesei a kormányrúddal a kezükben hajlamosak mindezt átértékelni.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.