2010. május 07., 12:252010. május 07., 12:25
Ilyen körülmények között pedig a két ellenzéki párt által benyújtani kívánt bizalmatlansági indítvány csak fokozná a káoszt, hiszen ha elfogadják, ha nem, azt a képet sugározná a befektetők felé, hogy az országban politikai instabilitás uralkodik, és ezáltal a gazdasági korrekció esélye is csökkenne. A helyzet ugyanakkor igencsak paradox, hiszen az is igaz, hogy az országnak most mindennél nagyobb szüksége lenne egy olyan kormányra, amely kapkodás nélkül, a valós helyzetet higgadtan felmérve, felelős döntéseket hozva lenne képes egy, a válságból kivezető stratégiát kidolgozni.
Az Emil Boc vezette kormányok viszont eddigi teljesítményük alapján minderre alkalmatlannak bizonyultak. A mostani állapot ugyanis csak részben tudható be a világgazdasági válságnak, kialakulásához hozzájárult a kabinet – illetve a mögötte álló államfő – is, hiszen az elmúlt két év választási kampányai miatt a népszerűségvesztéstől tartva nem tették meg a szükséges költségcsökkentő intézkedéseket. A kormánynak most a körülmények és az IMF szorítása miatt lépnie kell, mulasztásainak árát pedig – a könnyebbnek vélt ellenállás felé elmozdulva – a közkiadások csökkentése révén a lakosság egésze helyett a közszférával, a nyugdíjasokkal és a segélyekből élőkkel fizetteti meg. (Persze a kormány által felvett hitelek törlesztése továbbra is mindannyiunkat érint, még ha az adóemelést meg is úsztuk).
Ez kívánatos lépés – ám a korábbi tétovázás miatt most egycsapásra bevezetett megszorítások közalkalmazottak, orvosok, tanárok, nyugdíjasok százezreit kergethetik a kétségbeesés szélére. Márpedig a görög példa is mutatja: egy megszavazott bizalmatlansági indítvány könnyed üdülés lehet a kormány tökéletlenkedései nyomán megélhetésüket veszélyben érző polgárok dühéhez képest.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok