2010. február 10., 10:182010. február 10., 10:18
Noha valami azt súgja, hogy a nagyobbik kormánypárt egyik legbefolyásosabb embere végül mégis beadja a derekát, a koalíciós intermezzo hűen árulkodik az államapparátusban bevett gyakorlatként működő káderpolitika, valamint a politikai „beejtőernyőzés” mikéntjéről. Berceanu persze nem azt kifogásolja, hogy a közgazdász végzettségű Maros megyei tanácsos nem tud repülni, hanem amiatt ágál, hogy Gombosnak nem területe a légiközlekedés, -utaztatás.
Az önkormányzati képviselő azonban – aki, valljuk be, a világbajnoki cím szó szerinti kiverekedésével harcművészként eddig nagyobb sikereket ért el a sportban, mint a politikában – azt állítja: nem kell neki feltétlenül értenie a repülőgépekhez, helytállna a tetemes veszteséget felhalmozott Tarom élén válságmenedzserként is. Természetesen mindkettőjüknek igaza van. A miniszter joggal vindikálja magának a jogot arra, hogy szakmailag kompetens személyt lásson a hatáskörébe tartozó intézmények élén – ezáltal is pótlandó saját szakmai hiányosságait –, de érthető a hűséges pártkatona ambíciója is, aki politikai tevékenysége honorálásaként elvárja alakulatától a tekintélyes állami funkció kijárását. Így fordulhat elő, hogy különböző közintézményeket nem feltétlenül az adott szakterületen jártas, viszont pártvonalon erősen megtámogatott személyek irányítanak: színházat erdőmérnök, filharmóniát állat-egészségügyi mérnök, ifjúsági hatóságot egykori sztriptíztáncos, és a sor még folytatható. Ami persze nem zárja ki, hogy sikeresek legyenek, de csakis akkor, ha nem folyamatosan ellentmondani, hanem tanulni szeretnek a szakmabeliektől. Vagyis nem úgy, mint az a kolozsvári elöljáró, aki a mai napig nem hiszi el a szakértőknek, hogy a tévedések sorozatán alapuló csúszások miatt szinte lehetetlen lesz határidőre, azaz júliusra restaurálni a Mátyás-szobrot. Még akkor is, ha ígéretként szépen hangzik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok