2010. február 10., 10:182010. február 10., 10:18
Noha valami azt súgja, hogy a nagyobbik kormánypárt egyik legbefolyásosabb embere végül mégis beadja a derekát, a koalíciós intermezzo hűen árulkodik az államapparátusban bevett gyakorlatként működő káderpolitika, valamint a politikai „beejtőernyőzés” mikéntjéről. Berceanu persze nem azt kifogásolja, hogy a közgazdász végzettségű Maros megyei tanácsos nem tud repülni, hanem amiatt ágál, hogy Gombosnak nem területe a légiközlekedés, -utaztatás.
Az önkormányzati képviselő azonban – aki, valljuk be, a világbajnoki cím szó szerinti kiverekedésével harcművészként eddig nagyobb sikereket ért el a sportban, mint a politikában – azt állítja: nem kell neki feltétlenül értenie a repülőgépekhez, helytállna a tetemes veszteséget felhalmozott Tarom élén válságmenedzserként is. Természetesen mindkettőjüknek igaza van. A miniszter joggal vindikálja magának a jogot arra, hogy szakmailag kompetens személyt lásson a hatáskörébe tartozó intézmények élén – ezáltal is pótlandó saját szakmai hiányosságait –, de érthető a hűséges pártkatona ambíciója is, aki politikai tevékenysége honorálásaként elvárja alakulatától a tekintélyes állami funkció kijárását. Így fordulhat elő, hogy különböző közintézményeket nem feltétlenül az adott szakterületen jártas, viszont pártvonalon erősen megtámogatott személyek irányítanak: színházat erdőmérnök, filharmóniát állat-egészségügyi mérnök, ifjúsági hatóságot egykori sztriptíztáncos, és a sor még folytatható. Ami persze nem zárja ki, hogy sikeresek legyenek, de csakis akkor, ha nem folyamatosan ellentmondani, hanem tanulni szeretnek a szakmabeliektől. Vagyis nem úgy, mint az a kolozsvári elöljáró, aki a mai napig nem hiszi el a szakértőknek, hogy a tévedések sorozatán alapuló csúszások miatt szinte lehetetlen lesz határidőre, azaz júliusra restaurálni a Mátyás-szobrot. Még akkor is, ha ígéretként szépen hangzik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok