2010. május 28., 11:482010. május 28., 11:48
A rend őreiben a jelek szerint mély nyomot hagytak a francia művészet nagyságáról és a franciák elsöprő kultúraimádatáról az iskolában hallott információk, a francia kéregetőt ugyanis nem vették őrizetbe és nem is toloncolták ki. Ehelyett a kolozsvári francia kulturális intézetbe irányították, hogy inkább foglalkozzanak vele a sajátjai, akik minden bizonnyal nagyon örültek, hogy a román hatóságok jóvoltából szociális gondozóvá avanzsáltak.
Csak azon gondolkodom, mi lett volna, ha a rendőrök azzal szembesülnek, hogy egy svéd vagy mongol kéregető rója a kincses város utcáit. Őket vajon hova szállítják az őrszoba helyett? Előbbit a legközelebbi Ikea áruházba, utóbbit meg egy íjászegylethez? Amúgy meg ideje volt már ennek is, hiszen fordított irányban legendás mértékű a kéregetőáramlás, sztereotípiának számít, hogy a Romániából Franciaországba irányuló export húzóágazatának a vándor koldusok számítanak, akikből lassan már mindegyik gall nagyváros utcáira jut néhány. A párizsi politikum meg vakarhatja a fejét, hiszen bizonyára nem egyszer megfordult már a fejükben, hogy a balkáni frankofón testvérek meglehetősen sajátságosan értelmezik a hála fogalmát, amikor ugyanis kilencven évvel ezelőtt egy egész országot ajándékoztak nekik, vélhetően egész más jellegű ellentételezésre számítottak a francia fővárosban.
Persze a tréfát félretéve tény, hogy rendkívül komoly problémáról van szó, hiszen több százezres nagyságrendű, többnyire roma közösségről van szó, akiknek a szociális helyzetére itt, helyi és központi szinten kellene végre valamilyen megoldást találni. Ez viszont jelenleg annyiban merül ki, hogy mind a helyi, mind a bukaresti illetékesek vállvetve örvendeznek, hogy a roma koldusok jó része nem itt, hanem valahol Nyugat-Európában tevékenykedik. Aztán meg lelkesen csodálkoznak, majd nagy beleéléssel háborognak, amikor kiderül, hogy ennek nyomán Franciaországban az a nézet terjedt el, hogy a balkáni frankofón testvérek mindannyian úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint a roma koldusok. Akiket ennek nyomán Románia Párizs vagy Marseille utcáit rovó utazó nagyköveteinek tekintenek. Ezért most már a román illetékesek is érzik, hogy tenniük kéne valamit. Nem csodálkoznék, ha azon agyalnának, hogy minden érintett városban létre kellene hozni egy román kulturális intézetet…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok