2010. július 21., 10:192010. július 21., 10:19
A nyugati média elsősorban Romániát vette be a célkeresőbe annak okán, hogy Bukarest „tömegesen” ad útlevelet a nem EU-tag Moldovai Köztársaság polgárainak, és ezáltal „a hátsó bejáraton keresztül” hajtja végre az EU-bővítést. A téma persze a bukaresti politikai és közéletben is visszhangra lelt. Az egyik német lappal replikázva a román külügyminisztérium leszögezte: a bukaresti hatóságok az európai jogszabályokat tiszteletben tartva gyorsították fel az egykor román állampolgárságukat elvesztő személyek és leszármazottaik újrahonosítását, Traian Băsescu pedig arra intette az aggodalmaskodó tagállamokat: jobban tennék, ha az Európát a korábbi években „elözönlő”, ott illegálisan dolgozó moldovaiak „legalizálásán” fáradoznának.
A legmeglepőbbnek azonban nem is a jelenlegi bukaresti vezetésnek az ügyben kifejtett álláspontja számít, az államfőnek és demokratáinak ugyanis korábban sem volt egy rossz szavuk sem például a Budapest által nyújtott kettős állampolgársághoz. Az igazán megmosolyogtató az, ahogyan bukaresti elemzők, újságírók nevezik – joggal – alaptalannak és gyermetegnek a kettős állampolgársággal kapcsolatos nyugati aggodalmakat, közöttük szép számban olyan fórumok és véleményformálók, amelyek és akik évekkel ezelőtt még Adrian Năstase szocdemjeivel versenyt futva vizionáltak nemzetbiztonsági kockázatot és államközi konfliktust a magyar állampolgárság kiterjesztésének szándéka miatt. De íme, mára megjött a jobbik eszük, és olyasmivel érvelnek, amit magyarországi jobboldali politikusok és az erdélyi magyar sajtó mindig is próbált megértetni: az állampolgárság intézményének kiszélesítése nem veszélyezteti a térség stabilitását, és nem is generál tömeges népvándorlást. Csak hát akkor még nem volt fülük hozzá. Nem baj, hogy tanultak általunk.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.