2010. július 08., 09:502010. július 08., 09:50
Ha kilószám fogy otthon a dzsurdzsui paradicsom, gyakran rotyog érclábosban a lecsó, és fázik a rumban a sárgadinnyekocka. Ha napégett bőrömön sajog a homok érintése, és lábam belesüllyed a kistavak iszapjába. Ha megdörren az ég, és nevetve kapkodjuk össze a szalmakalapot és a strandlabdát. Ha a kezemet égeti a kormány, és légkondiért sóhajtozva letekerem az ablakot. Ha grillen készül a vasárnapi ebéd, és a kardigán csak akkor kerül elő, ha éjszaka a teraszon sörözünk. A limonádéskancsó gyöngyözve verítékezik, a sörbe zöldcitrom, a mojitóba mentalevél kerül. Minden sütiben gyümölcs virít, ha a parfüm virágillatú, és napszemüvegen keresztül látható a világ. A hajam szőkül, a vázába én szedem a virágot, a köröspataki cigányok kosárban hozzák a rókagombát. Ha az eperből lekvár, a meggyből pálinka, az uborkából kovászos lesz.
Na ez a nyár, ezt vegye mindenki tudomásul. Mert milyen az, és kinek jó, ha mindennap csak a különböző színű kódokat hosszabbítják. Sárga a viharra, vörös az árvízre, narancs az esőre, két napot tart, hármat hosszabbítják, majd mégsem ér véget, csak felcserélődnek benne a színek. Hogy senki nem mondja már, jól jött ez a kis eső, legalább elveri a port. A szomorú asszonyok nézik a térdig érő iszapot a tisztaszobában. Ha a bólogató locsoló összetekerve hever hetek óta. A földben rohad a murok. A piacon a bácsi ismeretlenül állít meg, megint jő, mondja, s a Sugás-dombok felett gyülekező feketeségre mutat. Éjjel csengő telefon, hozzad a pompát-lapátot hívás megszokottá válik.
Mindenki segít, senki sem segít, ellopták a homokzsákokat, nem adtak lapátot, attól féltek, eltöröm, belehalt a vízügyes a stresszbe, kétszázan a gáton, kötöttem biztosítást visszatérő motívumok. Folyton hurcoljuk az esőköpenyt, a gumicsizmát, hogy Zsófi hazaérjen mamához a játszótérről, ahol vízben tocsog a homok. Az utcán folyóként rohan a víz, tűzoltók mentik a fuldokló kutyát. A házak előtt iszaphegyek tornyosulnak, a palló nem a patak felett, hanem mellette rozsdáll. Mi lett a nyárral, és mi lett velem, ha folyton az elmúlt nyarakra gondolok?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok