2010. július 08., 09:502010. július 08., 09:50
Ha kilószám fogy otthon a dzsurdzsui paradicsom, gyakran rotyog érclábosban a lecsó, és fázik a rumban a sárgadinnyekocka. Ha napégett bőrömön sajog a homok érintése, és lábam belesüllyed a kistavak iszapjába. Ha megdörren az ég, és nevetve kapkodjuk össze a szalmakalapot és a strandlabdát. Ha a kezemet égeti a kormány, és légkondiért sóhajtozva letekerem az ablakot. Ha grillen készül a vasárnapi ebéd, és a kardigán csak akkor kerül elő, ha éjszaka a teraszon sörözünk. A limonádéskancsó gyöngyözve verítékezik, a sörbe zöldcitrom, a mojitóba mentalevél kerül. Minden sütiben gyümölcs virít, ha a parfüm virágillatú, és napszemüvegen keresztül látható a világ. A hajam szőkül, a vázába én szedem a virágot, a köröspataki cigányok kosárban hozzák a rókagombát. Ha az eperből lekvár, a meggyből pálinka, az uborkából kovászos lesz.
Na ez a nyár, ezt vegye mindenki tudomásul. Mert milyen az, és kinek jó, ha mindennap csak a különböző színű kódokat hosszabbítják. Sárga a viharra, vörös az árvízre, narancs az esőre, két napot tart, hármat hosszabbítják, majd mégsem ér véget, csak felcserélődnek benne a színek. Hogy senki nem mondja már, jól jött ez a kis eső, legalább elveri a port. A szomorú asszonyok nézik a térdig érő iszapot a tisztaszobában. Ha a bólogató locsoló összetekerve hever hetek óta. A földben rohad a murok. A piacon a bácsi ismeretlenül állít meg, megint jő, mondja, s a Sugás-dombok felett gyülekező feketeségre mutat. Éjjel csengő telefon, hozzad a pompát-lapátot hívás megszokottá válik.
Mindenki segít, senki sem segít, ellopták a homokzsákokat, nem adtak lapátot, attól féltek, eltöröm, belehalt a vízügyes a stresszbe, kétszázan a gáton, kötöttem biztosítást visszatérő motívumok. Folyton hurcoljuk az esőköpenyt, a gumicsizmát, hogy Zsófi hazaérjen mamához a játszótérről, ahol vízben tocsog a homok. Az utcán folyóként rohan a víz, tűzoltók mentik a fuldokló kutyát. A házak előtt iszaphegyek tornyosulnak, a palló nem a patak felett, hanem mellette rozsdáll. Mi lett a nyárral, és mi lett velem, ha folyton az elmúlt nyarakra gondolok?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok