2009. március 26., 11:202009. március 26., 11:20
A több erdélyi megyét is érintő jogosítványbotrány után tegnap a belügyminisztérium belső hírszerzésének vezetőjére került sor, így az embernek az az érzése támadhat, hogy az ország összes korrupt hivatalnoka ennél a tárcánál talált munkát. Ami persze egyáltalán nincs így: bár tény, hogy jellegénél fogva a belügyminisztérium azon intézmények közé tartozik, amely különböző szervei révén napi kapcsolatban van az állampolgárokkal, így gyakoribb, hogy a különböző ügyintézések meggyorsítása érdekében néhány ezer euró vagy a legutóbbi sertésvágásból származó kóstoló is részévé válik a közigazgatási ügymenetnek, vélhetően nem ez a tárca tekinthető a romániai korrupció egyetlen gócpontjának. Az, hogy épp a belügyminisztériumon belüli törvénytelenségekre derült fény, valószínűleg két okra vezethető vissza. Az első ezek közül az, hogy Romániának bizonyítania kell: az országban a bírálatok ellenére hatékonyan működik a korrupcióellenes küzdelem, ezért nincs szükség arra, hogy az Európai Bizottság fenntartsa az ország igazságszolgáltatási rendszerének megfigyelését. Így aztán a korrupcióellenes ügyészek menetrend szerint szállítják is a korrupt hivatalnokokat, amivel amúgy nincs is semmi baj. A másik lehetséges ok viszont már súlyosabb, és a kormánykoalíción belüli feszültségekre utalhat. A PDL még mindig nem nyelte le a békát, amit az jelentett, hogy a belügyi tárcát a szociáldemokraták kapták meg – Vasile Blaga korábbi belügyminiszter közölte is, hogy szívesebben töltené be ismét a régi, megszokott tisztséget – , így a Traian Băsescu államfő, korábbi PDL-elnök befolyása alatt álló DNA bevetésével próbálják gyengíteni a PSD pozícióit. Ezzel egyrészt a „koalíciós rivális” ázsióját csökkentik, másrészt talán abban reménykednek, hogy előbb-utóbb mégiscsak megkapják a minisztériumot. Márpedig ez azért jócskán csökkenti a korrupció felgöngyölítésére irányuló igyekezet hitelét.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.