2009. március 26., 11:202009. március 26., 11:20
A több erdélyi megyét is érintő jogosítványbotrány után tegnap a belügyminisztérium belső hírszerzésének vezetőjére került sor, így az embernek az az érzése támadhat, hogy az ország összes korrupt hivatalnoka ennél a tárcánál talált munkát. Ami persze egyáltalán nincs így: bár tény, hogy jellegénél fogva a belügyminisztérium azon intézmények közé tartozik, amely különböző szervei révén napi kapcsolatban van az állampolgárokkal, így gyakoribb, hogy a különböző ügyintézések meggyorsítása érdekében néhány ezer euró vagy a legutóbbi sertésvágásból származó kóstoló is részévé válik a közigazgatási ügymenetnek, vélhetően nem ez a tárca tekinthető a romániai korrupció egyetlen gócpontjának. Az, hogy épp a belügyminisztériumon belüli törvénytelenségekre derült fény, valószínűleg két okra vezethető vissza. Az első ezek közül az, hogy Romániának bizonyítania kell: az országban a bírálatok ellenére hatékonyan működik a korrupcióellenes küzdelem, ezért nincs szükség arra, hogy az Európai Bizottság fenntartsa az ország igazságszolgáltatási rendszerének megfigyelését. Így aztán a korrupcióellenes ügyészek menetrend szerint szállítják is a korrupt hivatalnokokat, amivel amúgy nincs is semmi baj. A másik lehetséges ok viszont már súlyosabb, és a kormánykoalíción belüli feszültségekre utalhat. A PDL még mindig nem nyelte le a békát, amit az jelentett, hogy a belügyi tárcát a szociáldemokraták kapták meg – Vasile Blaga korábbi belügyminiszter közölte is, hogy szívesebben töltené be ismét a régi, megszokott tisztséget – , így a Traian Băsescu államfő, korábbi PDL-elnök befolyása alatt álló DNA bevetésével próbálják gyengíteni a PSD pozícióit. Ezzel egyrészt a „koalíciós rivális” ázsióját csökkentik, másrészt talán abban reménykednek, hogy előbb-utóbb mégiscsak megkapják a minisztériumot. Márpedig ez azért jócskán csökkenti a korrupció felgöngyölítésére irányuló igyekezet hitelét.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.