2009. október 29., 11:022009. október 29., 11:02
A szlogen „ők”-je mögé pedig nyilvánvalóan a székükbe kapaszkodó parlamenti képviselőket képzelheti a szemlélő, akiknek mindegy, hogy miként haladnak az ország ügyei, saját jólétük biztosítása a legfontosabb. Kolozsváron e plakátok egy nappal azután kerültek ki, hogy Traian Băsescu a parlamenti bizottságok ellenvéleményét lesöpörve kiírta a népszavazást.
A gyorsaság arra utal, hogy a tengerészkapitány már hetekkel korábban beállította az irányt, és nekivágott a háborgó politikai tengernek. A hirdetési forma újabb példa Băsescu leleményességére. A szemlélő azt olvashatja ki ugyanis belőle, hogy az államfőt most sem a saját mandátuma, hanem az ország ügye, az olcsóbb, fenntarthatóbb politikai rendszer foglalkoztatja.
Pedig hát minden bizonnyal éppen fordítva igaz: Băsescu a népszavazás leple mögé bújva közpénzből próbálja finanszírozni választási kampányát. Talán épp ez a legnagyobb baj a parlament átalakítására vonatkozó javaslattal. Hiszen az ötlet maga nem lenne ellenszenves. Az egyszerű szemlélő számára is világos, nem működnek jól a demokrácia intézményei. Alig létezik olyan jogszabály, amelyet ne a kormány hozna sürgősségi rendelettel. A parlament két háza pedig az utólagos jóváhagyásban is csak zavarja egymást.
A rendszer ésszerűsítésére tehát nagy szükség volna. És az ellenzők azon érvei sem állják meg a helyüket, hogy a létszám csökkentésével a parlament jelentősége csorbulna. A törvényhozó testület tekintélyét ugyanis nem a létszám adja. Tekintélyt a polgárokat szolgáló jó törvényekkel lehetne szerezni.
A jobbítás szándékát a körülmények kérdőjelezik meg. Băsescu kampányszlogenné alacsonyította a demokratikus intézmények átszervezését, ez pedig rontja az esélyét a tényleges megvalósulásnak. A Székelyföld határait sem jelölik a kampányidőben rendre kitűzött határtáblák. Így hát könnyen megtörténhet, hogy a választáson magát Traian Băsescut éri utol a sorsa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok