2010. március 16., 10:432010. március 16., 10:43
A kettő között jelentős különbség van. Távol álljon tőlem, hogy megsértsem a szebbik nemet, de azt hallottam, nem jó a nőket vezető pozícióba emelni. Ezt a hipotézist látszik igazolni az egyik általam ismert község szeszélyes és kicsinyes polgármesternője is. A helyi lapokban megjelent rágalmakat úgy kívánta megcáfolni, hogy a település szűkebb nyilvánossága előtt hibái beismerésével felérő jelenetet rendezett, amikor a rágalmazók kilétét kutatta.
Uralkodása ideje alatt a település infrastruktúrája szinte semmit sem változott a hatalomra lépése előtti időszak állapotához képest, de a lakosság ellenszenvét mérnöki pontossággal sikerült kivívnia. Erre a tűzre mindennap tesz egy lapáttal, nehogy valaki egy pillanatra is elfeledje, ki az úrnő a háznál. Lassan már az udvartartása is hátat fordít neki, és egyedül zsarnokoskodhat, elfeledve, hogy mandátuma napjai rohamléptekben fogynak.
A nemzeti ünnep előkészületeinek áhítatát például olyan pletykák zavarták meg, miszerint a diktátornő meg kívánja akadályozni a kisdiákok ünnepi műsorát. Egyszerűen megtiltotta az iskolának, hogy gyerekeket engedjen a templomi ünnepségre, jogot formálva ezzel a közvagyonra, és a falubelieket is igyekezett megszabadítani a gyülekezeti joguktól. Nem utolsósorban azt is elfedte, hogy az imahelyen fellépő gyerekek nem csak a közösségi összetartozást erősítik, de komoly munkát fektettek a bemutatandó műsor előkészítésébe. Furcsa dolgokra képes az emberi természet.
A múltban elszenvedett sérelmek ma is uralják a szóban forgó településvezető lelkivilágát, és a begyógyulni kívánó sebeibe megújuló erővel mar bele kicsinyes öntudata. Nem értem, miért csodálkoznak a külső szemlélők a nyáj természetellenes viselkedésén, és az egyre szaporodó kóbor bárányokon. Amilyen a pásztor, olyan a nyáj és fordítva – parafrazálható a közismert népi bölcsesség. Akik a választásokkor tömött sorokban álltak az urnák előtt, azok a panaszkönyvbe egy sort sem vésnek, csak titokban zúgolódnak. Március idusán kellene kivonulni a főtérre, és meghunyászkodás helyett megfontolni az Úrtól kapott szabad akarat kínálta lehetőségeket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.