2011. február 02., 10:372011. február 02., 10:37
A lány különben teljesen átlagos testalkatú volt, a tűsarkúban akár még nyúlánk is, és nem is foglalkoztatta a súlya. A lány nem tartotta fontosnak akaratereje edzését sem, nem hitt benne, hogy az önmegtartóztatás pallérozza a szellemét, vagy kifinomultra csiszolja az érzékeit. A lány vesztét valójában egy hétköznapi újsághír okozta, miszerint a legveszélyesebb élelmiszerek a virsli, a kolbász és a sonka.
Mert ezek a megátalkodottak húst sem láttak, annál több vizet, zsiradékot és E betűt. Mert lassan, de biztosan kivesz az emberiség, ha nem szakít drasztikusan a virsli-, kolbász- és sonkaevő habitusával. A lányt korábban nem foglalkoztatta a téma, szerette a mediterrán és a mexikói konyhát, felettébb édesszájú volt, főzött, evett, elvolt. Az életveszélyes virsli, kolbász, sonka hármas sem szerepelt túl gyakran az étrendjében, most mégis beásta magát a témába, és elszörnyedve tudta meg, hogy nap mint nap módszeresen gyilkolja magát és szeretteit. Önértékelése maga alá zuhant, hiszen szeméttel, méreggel táplálja magát és családját, ó irgalom atyja, ne hagyj el, össze nem illő étkeket vesz magához, még csak nem is lúgosít. Csoda, hogy még él, és percek kérdése, hogy bőrén kiütköznek a hullamérgezés alapozóval sem kendőzhető foltjai, hiszen halott állatok húsát, tápértéküket vesztett ronggyá főzött zöldségeket, orvul támadó szénhidrátokat, alattomosan lerakódó telített és telítetlen zsírokat vesz magához. Sőt nem mindig tartja be a főétkezéseket, elcsábul a Kinder-szelettől, urambocsá két nap alatt elfogyott az üveg Campari, és olajban pirult szalagosra a rákkeltő farsangi fánk.
A lány egyre apróbbakat és lassabbakat lépett, közben számba vette, hogy ha kedves az élete, hibátlan bőrt, rózsás körmöket, fénylő hajat és gazellatermetet akar, akkor szétválaszt, száműzi a húst, a cukrot, a fehér lisztet, a zsírokat, nem ránt, nem pirít, legjobb, ha nyers salátán és magvakon él, amit műtrágya és rovarirtó nélkül maga termel meg... A lány felvetette a fejét, sarkon fordult, majd lehunyt szemmel kanalazta be a lávaforró csokit buggyantó tortát.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.