VEZÉRCIKK – Elvileg pénteken eldőlhet, hogy az RMDSZ kilép a kormányból vagy sem, miután a román külügy a szövetség ellen lépett be abba a perbe, amelyet az európai kisebbségek uniójával közösen indítottak az Európai Bizottság ellen, amiért az lesöpörte az asztalról a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését szorgalmazó polgári kezdeményezést.
2014. július 10., 20:202014. július 10., 20:20
A képlet elvileg egyszerűnek tűnik: ha a külügy visszalép, akkor szent a béke, ha nem, akkor búcsút kell mondani a kormányzásnak, mivel tarthatatlan, hogy az RMDSZ olyan kormányt legitimáljon, amely a magyar közösség – és maga a szövetség – célkitűzéseivel szögesen ellentétesen jár el.
Persze el lehet kezdeni alkudozni a szociáldemokratákkal, hogy, mondjuk ha az RMDSZ nem erőlteti a perből való kilépést, megnyílhat a két magyar konzuli iroda Nagyváradon és Marosvásárhelyen, illetve el lehet morfondírozni a polgármesterek érvein, hogy a helyi közösségek kormánytámogatás nélkül maradhatnak, ha az RMDSZ kilép a koalícióból.
Csakhogy ez az ügy már többről szól, mint magyar külképviseletekről vagy a magyar önkormányzatoknak jutó pénzekről. A helyzet ugyanis az, hogy a román többség jelen pillanatban képviselt doktrínája kirekeszti a magyarokat a román állam egyenrangú polgárai közül. Amikor Victor Ponta kormányfő arról beszél: a román állam hivatalos politikájáról nem alkuszik a magyarokkal, és amikor Băsescu elnök „állami reflexeket” emleget a külügy lépése kapcsán, azzal azt sugallják, hogy a több mint 1,2 milliós magyar közösség tagjai nem ugyanolyan részei az állampolgárok közösségének, mint a románok, és nem próbálhatják meg befolyásolni az állam politikáját.
Ezzel elismerik, hogy a magyar szervezet csak dísznek kell, a külföld előtt illusztrálandó a „példás” kisebbségpolitikát. Ezek után nemigen van más megoldás, mint a kilépés, ha Pontáék nem gondolják meg magukat. Ha az RMDSZ úgy próbálná meg áthidalni a dilemmát, hogy Kelemen lemondana a miniszterelnök-helyettesi tisztségről, de kormányon maradna, az olyan, mintha porcukorral próbálnák kezelni az ebolát: néhány pillanatra kellemes érzést biztosít, de attól még semmi sem javul.
Ha Pontáék ragaszkodnak a perhez, Kelemenék mégis maradnak, soha, egyetlen pillanatig sem fog hitelesen hangzani a szövetség illetékeseinek szájából, hogy az RMDSZ azért küzd, hogy a romániai magyar közösség végre minden téren egyenlő jogokat élvezzen a románokkal. Az ugyanis azt jelezné: elfogadják azt a narratívát, hogy a magyaroknak a román állam döntéseibe nem lehet érdemi beleszólásuk – még akkor sem, ha közvetlenül őket érintő ügyekről van szó.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!