2012. október 03., 11:272012. október 03., 11:27
Tény, hogy a Dâmboviţa-parton idén történt politikai fordulat pillanatok alatt szertefoszlatta azt a sokak által amúgy is hiú ábrándnak tartott gondolatot, miszerint a magyar–román kapcsolatok alakulása egyre hosszabb távon mutat a jó irányba.
A kormányra került ballibelárisok agresszív kommunikációja azonnal felszította a lappangó indulatokat, és a valós állapotok hűen tükröződtek az erdélyi magyar ügyekben tapasztalt, számunkra elfogadhatatlan fordulatokban. Persze az új román hatalom más téren sem fogta viszsza magát, a politikai randalírozás pedig már olyan méreteket öltött, hogy Európa kénytelen volt beszólni Bukarestnek. Közben lezajlottak a romániai önkormányzati választások, amelyből a várakozásoknak megfelelően nyertesen jött ki a Szociálliberális Unió, és – a brüsszeli ejnyebejnyézések, illetve az egyre több korrupciós, összeférhetetlenségi és plagizálós botrány mellett – talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a pillanatnyilag jóllakott kormányzó alakulat visszavegyen a haddelhaddból.
Ennek lehet a jele a román külügyminiszter budapesti látogatása is, amely végül annyira udvariasra sikeredett, hogy egyenesen bosszantó. Megtörténhet, hogy a kulisszák mögött terítékre került egy-két olyan ügy, amely mindnyájunkat közvetlenül érint, az érzékeny témák mellőzése vagy elhallgatása a nyilvánosság előtt azonban nem biztos, hogy hosszú távon a jó irányt mutatja.
Mert ha a találkozó csupán azt a célt szolgálta, hogy a felek egyfajta fegyverszünetben egyezzenek ki a decemberi romániai parlamenti választások előtt, ezzel csak tovább halogatják olyan kényes és súlyos problémák kibeszélését, amelyek terhe az egyre csak nyomorodó erdélyi magyarság vállán pihen. Ezzel pedig csak megerősítést nyer az a megállapítás, miszerint hiú ábrándokat kergetünk, amikor vakon hiszünk a diplomácia sorsfordító erejében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok