2009. május 07., 11:082009. május 07., 11:08
A feltételek pedig váratlanul erős visszhangot váltottak ki Bukarestben. Előbb a szenátus elnöke Mircea Geoană értelmezte úgy a brüsszeli igyekezetet, hogy Romániát továbbra is másodrangú EU-tagállamként tekintik. Utána pedig Traian Băsescu államfő jelentette ki: ha feltételhez kötik a hitel folyósítását, meglehet, az ország már nem is tart igényt a pénzre.
A román államférfiak sarkos kiállása akár rokonszenves is lehetne. Az EU-s pénznek ugyanis két oldala van. A nagy összegű tőkeinjekció valamennyi tagállamnak szárnyakat adhat, de az Unió eltúlzottan bürokratikus voltából fakadóan olykor vissza is fogja azokat, akik szárnyalnának. Több mint kétéves EU-s tapasztalattal akár ki is jelenthetjük, nem minden jó, amit Brüsszelből követelnek.
Az azonban, hogy a román államférfiak hirtelen az igazságügyi reformtól akarják megvédeni az országukat, fölöttébb elcsodálkoztató. Azt ugyanis maguk is elismerik, hogy sok a tennivaló az igazságszolgáltatásban. Az ország már az EU-csatlakozás idején ebben a fejezetben bizonyult a leggyengébbnek, és valljuk be, azóta alig történt e területen valami. Az igazságszolgáltatás gyengéi pedig legalább akkora súllyal nehezednek a román állampolgárokra, mint az ígért ötmilliárd euró hiánya.
Romániában ugyanis ma sem érezheti azt az ember, hogy számíthat a bíróságra. Nem bízhat abban, hogy megvédi a törvény, ha ártatlan, és hogy a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket. A rendszer iránti bizalom hiánya pedig megannyi problémát szül. Még akár rokonszenvesnek is tűnhet a multimilliomos, aki a testőreivel hozatja vissza az ellopott gépkocsiját, érthetőnek tűnhetnek a plázai dulakodások.
A hitel kapcsán kialakult Brüsszel–Bukarest-mérkőzésben meglehet, ezúttal Brüsszel állt a román állampolgárok oldalán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok