2010. április 07., 10:052010. április 07., 10:05
A minap arra lettem figyelmes, hogy hatalmas sor kígyózik az egyik bankautomatánál, s érdekes módon, mind nagy, színes rokolyákba öltözöttek teszik ezt. És persze a sor legelején nagy zsúfoltság, zsibongás, sutyorgás. Bele sem gondoltam, hogy mi lehet az oka, de éleslátású barátnőm percek alatt megfejtette a színes sorok okát: roma nemzetiségű kisebbségi testvéreink ilyen napokon veszik fel a szociális segélyt. Pontosabban felvennék, ha tudnák. De nem értenek hozzá. Viszont ahhoz annál jobban, hogy mindig, minden helyzetben feltalálják magukat.
Mert minek álljon tétlenül az automata mellett az őrző-védő cég egyenruhás úriembere, ha segíthet is munkaidejében? Unja? Nem kötelessége? Nem probléma: két lejért biztosan segíteni fog.
És lám, működik! Az egyenruhás elveszi a kártyát, bepötyögi a kis, gyűrött papírfecniről a jelszót, és nullázza a bankszámlát, majd a jótettért cserébe mindenféle feltűnés nélkül, de mondhatnám azt is, hogy véletlenül, a zsebébe csúszik két lej. Ezzel aztán mindenki elégedetten távozik: a rokolyás boldogan, mert elkezdheti a régen áhított vásárlást, az egyenruhás pedig kipótolja a szűkös családi költségvetést, vagy éppen egy görbe este számláját rendezi a csúszópénzből.
Jól van ez így? Mert minek tudni írni, olvasni, netán románul is, legalább a bankjegy-automata kedvéért, ha nem feltétlenül szükséges? És most, miközben morfondírozom a jelenségen, más vonatkozás világossá válik: automatizált, önkiszolgáló, interneten utaló, virtuális szerelmeket bonyolító világunkban vajon nem a személyes kapcsolatok hiányának pótlását látom az egyenruhás és a rokolyás között?
Mert nem izgalmasabb, kellemesebb csacsogva, hogy-vagy-köszönöm-jól közepette intézni ügyes-bajos dolgainkat? Ekkor jöttem rá, hogy nem is biztos, hogy tudatlanság, hanem inkább a személyes kapcsolatok fenntartása az, ami havonta két lejbe kerül. És akkor ők még olcsón megúszták…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok