Alapvetően egyetértünk Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszterrel abban, hogy a politikának nem szabadna beavatkoznia az egyetemek működésébe, mint ahogy abban is, hogy a felsőoktatási intézmények autonómiája rendkívül fontos és tiszteletben tartandó.
2014. április 24., 20:482014. április 24., 20:48
Más kérdés, hogy az egyetemek vezetőségétől ugyanúgy elvárható a hatályos törvények betartása, mint bármely más intézménytől vagy egyszerű polgártól. Márpedig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége az egyetemi autonómiára hivatkozva immár évek óta elmulasztja gyakorlatba ültetni az oktatási törvény azon cikkelyét, amely kimondja: a multikulturális egyetemeknek – amelyek közé a MOGYE-t is besorolták – magyar főtanszékeket kell létrehozniuk.
Miután ezt megtagadták, 2012-ben az RMDSZ-t is soraiban tudó Ungureanu-kormány hozott rendeletet az önálló magyar oktatási vonal létrehozásáról, ami miatt a most amúgy szintén az RMDSZ-szel együtt kormányzó szociáldemokraták akkori partnerükkel, a liberális párttal megbuktatták a kabinetet. Az egyetem vezetőségének autonómiára való hivatkozása – amit a jelek szerint Costoiu is átvett – hallatlan abszurditás.
Tény, hogy maximálisan egyetértünk az önrendelkezéssel, arról azonban nem tudunk, hogy létezne olyan autonómia, amely lehetővé teszi a hatályos törvények áthágását. Kicsit olyan a helyzet, mintha Romániában kétféle autonómiaértelmezés létezne.
Az egyik szerint ha a magyarok kérik – akár önálló egyetemi karok, akár területi autonómia formájában –, az önrendelkezés káros, az állam egységét veszélyeztető intézmény, így tiltandó még akkor is, ha annak biztosítását törvényes úton szeretnék, és igénylői tiszteletben tartják az ország jogszabályait.
A másik szerint viszont ha a magyarok számára káros, akkor nyugodtan alkalmazható, nem gond, ha az önrendelkezésre hivatkozva törvényeket hágnak át. Kérdéses, mennyire nevezhető jogállamnak az az ország, ahol a törvények nem egyformán vonatkoznak mindenkire függetlenül attól, hogy csak a félreértelmezett egyetemi autonómia híve, vagy az egyetemen belüli nagyobb önállóságot akar. A területi önrendelkezés híveiről nem is beszélve.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!