2009. március 19., 11:232009. március 19., 11:23
Ezáltal pedig a székely anyaváros titulusát magának vindikáló település 37 ezer lakosának. A fenti kérdések különös aktualitással bírnak most, amikor a jelek szerint Udvarhely ezúttal sem szabadul a hosszú ideje tartó átoktól, és ismét fenyeget a tanács feloszlásának veszélye. Az udvarhelyi „tanácstalanság” persze nem újkeletű. A testület már 2001. és 2004. között csonkán működött, miután az RMDSZ feljelentése nyomán a bíróság megsemmisítette az MPP jogelődje, az Udvarhelyért Polgári Egyesület tanácsosainak mandátumát. Nem hoztak gyógyírt az udvarhelyi önkormányzat kálváriájára a 2004-es helyhatósági választások sem: az RMDSZ-frakció rendszeresen távol maradt a nagy politikai ellenlábas, Szász Jenő polgármester által összehívott ülésekről, a függetlenként mandátumhoz jutott polgáriak pedig a szövetség kezdeményezte gyűléseken tették ugyanezt, így 2006 tavaszán a prefektus szélnek eresztette a grémiumot. Az okok ezúttal is hasonlóak: az RMDSZ és az MPP képviselői nem képesek konszenzusra jutni, így előbbiek – élen Bunta Levente polgármesterrel – a testület feloszlatásán munkálkodnak. Márpedig, valljuk be, kevés az esélye annak, hogy a politikai ellentétek enyhítése, a település fejlesztése terén kedvező változást eredményezne egy előrehozott választás, semmi sem támasztja alá ugyanis az RMDSZ burkolt, a többség megszerzésében spekuláló optimizmusát. Annál nagyobb viszont a veszélye, hogy különböző jogi csűrcsavarok révén mégsem oszlik fel, viszont hosszú évekig tetszhalott lesz a testület, ami – különösen a gazdasági válságra tekintettel – jelentősen visszavetné a város, sőt a régió fejlődését, lásd a Cekend-tetőre tervezett szeméttároló ügyét. És történik mindez amiatt, hogy a két magyar politikai alakulat képviselői képtelenek a kompromisszumra a város érdekében.
Holott – hogy egyikük kampányszlogenével éljünk – Udvarhely ennél többet érdemel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok