2009. március 19., 11:232009. március 19., 11:23
Ezáltal pedig a székely anyaváros titulusát magának vindikáló település 37 ezer lakosának. A fenti kérdések különös aktualitással bírnak most, amikor a jelek szerint Udvarhely ezúttal sem szabadul a hosszú ideje tartó átoktól, és ismét fenyeget a tanács feloszlásának veszélye. Az udvarhelyi „tanácstalanság” persze nem újkeletű. A testület már 2001. és 2004. között csonkán működött, miután az RMDSZ feljelentése nyomán a bíróság megsemmisítette az MPP jogelődje, az Udvarhelyért Polgári Egyesület tanácsosainak mandátumát. Nem hoztak gyógyírt az udvarhelyi önkormányzat kálváriájára a 2004-es helyhatósági választások sem: az RMDSZ-frakció rendszeresen távol maradt a nagy politikai ellenlábas, Szász Jenő polgármester által összehívott ülésekről, a függetlenként mandátumhoz jutott polgáriak pedig a szövetség kezdeményezte gyűléseken tették ugyanezt, így 2006 tavaszán a prefektus szélnek eresztette a grémiumot. Az okok ezúttal is hasonlóak: az RMDSZ és az MPP képviselői nem képesek konszenzusra jutni, így előbbiek – élen Bunta Levente polgármesterrel – a testület feloszlatásán munkálkodnak. Márpedig, valljuk be, kevés az esélye annak, hogy a politikai ellentétek enyhítése, a település fejlesztése terén kedvező változást eredményezne egy előrehozott választás, semmi sem támasztja alá ugyanis az RMDSZ burkolt, a többség megszerzésében spekuláló optimizmusát. Annál nagyobb viszont a veszélye, hogy különböző jogi csűrcsavarok révén mégsem oszlik fel, viszont hosszú évekig tetszhalott lesz a testület, ami – különösen a gazdasági válságra tekintettel – jelentősen visszavetné a város, sőt a régió fejlődését, lásd a Cekend-tetőre tervezett szeméttároló ügyét. És történik mindez amiatt, hogy a két magyar politikai alakulat képviselői képtelenek a kompromisszumra a város érdekében.
Holott – hogy egyikük kampányszlogenével éljünk – Udvarhely ennél többet érdemel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok