2010. április 01., 09:552010. április 01., 09:55
Választasz egy állami gyorstalpalót, megnézed az újságban, melyik a sztármunka manapság, és egy fél fizetésből két hónapig újra diákosdit játszhatsz. Szép álomnak látszik: miután elvégzed a tanfolyamot, tökéletesen elsajátítod a szakmát, s csak úgy özönlenek majd a jobbnál jobb állásajánlatok.
Logikusnak tűnik, bár nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.
Először is: ha valaki nincs megelégedve a fizetésével, az azt jelentheti, hogy nem elég a mindennapi élethez, így spórolt pénze egyáltalán nincs, tehát a tanfolyamot sem tudná fizetni. Egy megoldás marad tehát: meglévő munkája mellett végzi el a gyorstalpalót. Ez meglehetősen sok energiájába kerül, de semmi sem lehetetlen, így két hónapon belül sikerül szereznie egy diplomát, ami mondjuk logisztikai menedzseri vagy stratégiai asszisztensi, vagy hasonló nyakatekert szakmát ad a kezébe, amiről fogalma sincs, hogy mit takar, ezt persze senkinek nem mondja el.
Mert az ilyen témák tabuk, hiszen sokan nem tudják mit is jelent ilyen-olyan asszisztensnek, menedzsernek lenni. De szerencsés esetben valóban beválik a jóslat, beállsz valamelyik külföldi magáncéghez, ahol bár megfizetnek, de hajszolnak is, mint egy kutyát. Ez nem keserít el, hiszen itt folyamatosan lehet fennebb kerülni a ranglétrán, ami még több fizetést jelent. Így telnek el az évek, kapsz kölcsönt, tudsz venni lakást, autót, lesz családod, bár a legtöbb eseményen nem vehetsz részt, mert a munka az első. Majd ötvenévesen kezdesz elgondolkozni, mi is volt az első szakmád, amiről húszéves fejjel azt gondoltad, megválthatod vele a világot.
S így nosztalgiázás közben rájöhetsz: a világot nem váltottad meg, de megélhetést szereztél családod számára. Bár soha nem az volt a munkád, amit szerettél volna, de megszereztél minden ingót és ingatlant. S a dilemmán, hogy mi lett volna, ha…, soha nem teszed túl magad. Pedig egy ember életén egyszerűbben is változtatni lehetne: a multiszakma ajánlása helyett olyan egyetemi szakokat indítani, ahol a diák nem lófrálja el a 3-4 évét, hanem intenzív, minőségi felső(!)oktatásban részesül, melynek végén valódi képesítést kap, valódi szakmában.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.