2010. április 01., 09:552010. április 01., 09:55
Választasz egy állami gyorstalpalót, megnézed az újságban, melyik a sztármunka manapság, és egy fél fizetésből két hónapig újra diákosdit játszhatsz. Szép álomnak látszik: miután elvégzed a tanfolyamot, tökéletesen elsajátítod a szakmát, s csak úgy özönlenek majd a jobbnál jobb állásajánlatok.
Logikusnak tűnik, bár nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.
Először is: ha valaki nincs megelégedve a fizetésével, az azt jelentheti, hogy nem elég a mindennapi élethez, így spórolt pénze egyáltalán nincs, tehát a tanfolyamot sem tudná fizetni. Egy megoldás marad tehát: meglévő munkája mellett végzi el a gyorstalpalót. Ez meglehetősen sok energiájába kerül, de semmi sem lehetetlen, így két hónapon belül sikerül szereznie egy diplomát, ami mondjuk logisztikai menedzseri vagy stratégiai asszisztensi, vagy hasonló nyakatekert szakmát ad a kezébe, amiről fogalma sincs, hogy mit takar, ezt persze senkinek nem mondja el.
Mert az ilyen témák tabuk, hiszen sokan nem tudják mit is jelent ilyen-olyan asszisztensnek, menedzsernek lenni. De szerencsés esetben valóban beválik a jóslat, beállsz valamelyik külföldi magáncéghez, ahol bár megfizetnek, de hajszolnak is, mint egy kutyát. Ez nem keserít el, hiszen itt folyamatosan lehet fennebb kerülni a ranglétrán, ami még több fizetést jelent. Így telnek el az évek, kapsz kölcsönt, tudsz venni lakást, autót, lesz családod, bár a legtöbb eseményen nem vehetsz részt, mert a munka az első. Majd ötvenévesen kezdesz elgondolkozni, mi is volt az első szakmád, amiről húszéves fejjel azt gondoltad, megválthatod vele a világot.
S így nosztalgiázás közben rájöhetsz: a világot nem váltottad meg, de megélhetést szereztél családod számára. Bár soha nem az volt a munkád, amit szerettél volna, de megszereztél minden ingót és ingatlant. S a dilemmán, hogy mi lett volna, ha…, soha nem teszed túl magad. Pedig egy ember életén egyszerűbben is változtatni lehetne: a multiszakma ajánlása helyett olyan egyetemi szakokat indítani, ahol a diák nem lófrálja el a 3-4 évét, hanem intenzív, minőségi felső(!)oktatásban részesül, melynek végén valódi képesítést kap, valódi szakmában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok