2010. augusztus 23., 11:252010. augusztus 23., 11:25
A világ szinte valamennyi államának alapvető érdeke ugyanis adatgyűjtési háttértevékenységet folytatni ott, ahol ezt politikai, gazdasági vagy más jellegű érdekei megkívánják, és ezzel bizony a célországok is tisztában vannak. Miután a moszkvai hatóságok a botrány esetében teljesen mellőzték az ilyenkor szokásos diszkréciót – sőt még a román diplomata őrizetbe vételéről készített felvételeket is nyilvánosságra hozták –, a kérdés csak az: a Kreml kit vett célkeresztbe, kinek akar üzenni a show-vá dagasztott kémsztorival.
Az elsőszámú célpont természetesen az örök rivális, az Egyesült Államok – az orosz sajtó nem véletlenül vádolta Grecut azzal, hogy közvetve Washingtonnak kémkedik –, amellyel szemben kémelhárítási tevékenysége felpörgetésével Moszkva újfent demonstrálni kívánja: nem egyedüli játékos a világhatalmi játszmákban. A Kreml számára ugyanakkor kapóra jött, hogy megrekcumozza a 2004 óta Amerika feltételek nélküli partnerévé előlépett Romániát, amelynek elnöke, Traian Băsescu nemegyszer bírálta Oroszország imperialista törekvéseit – például amikor kijelentette: Moszkva „orosz tóként” kezeli a Fekete-tengert –, egyfajta hidegháborús viszonyt fenntartva a román–orosz kapcsolatokban.
Oroszországot persze az is irritálja, hogy Bukarest – részben a Pruton túliaknak nyújtott állampolgárság révén – a chişinăui kommunisták bukása óta egyre nagyobb befolyással bír a Moldovai Köztársaságban, sőt szívesen kitessékelné a Moldovától elszakított Transznisztriából az orosz csapatokat. Moszkva erőfitogtatása egyben üzenet a szeptemberben referendumra, majd parlamenti és államfőválasztásokra készülő moldovaiak számára is, miszerint jobban tennék, ha visszafordulnának a megkezdett eurointegrációs útról. Ez esetben ugyanis Chişinăuban nem Bukarest – vagyis Washington –, hanem ismét az oroszok érdekei érvényesülnének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok