2010. augusztus 23., 11:252010. augusztus 23., 11:25
A világ szinte valamennyi államának alapvető érdeke ugyanis adatgyűjtési háttértevékenységet folytatni ott, ahol ezt politikai, gazdasági vagy más jellegű érdekei megkívánják, és ezzel bizony a célországok is tisztában vannak. Miután a moszkvai hatóságok a botrány esetében teljesen mellőzték az ilyenkor szokásos diszkréciót – sőt még a román diplomata őrizetbe vételéről készített felvételeket is nyilvánosságra hozták –, a kérdés csak az: a Kreml kit vett célkeresztbe, kinek akar üzenni a show-vá dagasztott kémsztorival.
Az elsőszámú célpont természetesen az örök rivális, az Egyesült Államok – az orosz sajtó nem véletlenül vádolta Grecut azzal, hogy közvetve Washingtonnak kémkedik –, amellyel szemben kémelhárítási tevékenysége felpörgetésével Moszkva újfent demonstrálni kívánja: nem egyedüli játékos a világhatalmi játszmákban. A Kreml számára ugyanakkor kapóra jött, hogy megrekcumozza a 2004 óta Amerika feltételek nélküli partnerévé előlépett Romániát, amelynek elnöke, Traian Băsescu nemegyszer bírálta Oroszország imperialista törekvéseit – például amikor kijelentette: Moszkva „orosz tóként” kezeli a Fekete-tengert –, egyfajta hidegháborús viszonyt fenntartva a román–orosz kapcsolatokban.
Oroszországot persze az is irritálja, hogy Bukarest – részben a Pruton túliaknak nyújtott állampolgárság révén – a chişinăui kommunisták bukása óta egyre nagyobb befolyással bír a Moldovai Köztársaságban, sőt szívesen kitessékelné a Moldovától elszakított Transznisztriából az orosz csapatokat. Moszkva erőfitogtatása egyben üzenet a szeptemberben referendumra, majd parlamenti és államfőválasztásokra készülő moldovaiak számára is, miszerint jobban tennék, ha visszafordulnának a megkezdett eurointegrációs útról. Ez esetben ugyanis Chişinăuban nem Bukarest – vagyis Washington –, hanem ismét az oroszok érdekei érvényesülnének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok