2010. augusztus 23., 11:252010. augusztus 23., 11:25
A világ szinte valamennyi államának alapvető érdeke ugyanis adatgyűjtési háttértevékenységet folytatni ott, ahol ezt politikai, gazdasági vagy más jellegű érdekei megkívánják, és ezzel bizony a célországok is tisztában vannak. Miután a moszkvai hatóságok a botrány esetében teljesen mellőzték az ilyenkor szokásos diszkréciót – sőt még a román diplomata őrizetbe vételéről készített felvételeket is nyilvánosságra hozták –, a kérdés csak az: a Kreml kit vett célkeresztbe, kinek akar üzenni a show-vá dagasztott kémsztorival.
Az elsőszámú célpont természetesen az örök rivális, az Egyesült Államok – az orosz sajtó nem véletlenül vádolta Grecut azzal, hogy közvetve Washingtonnak kémkedik –, amellyel szemben kémelhárítási tevékenysége felpörgetésével Moszkva újfent demonstrálni kívánja: nem egyedüli játékos a világhatalmi játszmákban. A Kreml számára ugyanakkor kapóra jött, hogy megrekcumozza a 2004 óta Amerika feltételek nélküli partnerévé előlépett Romániát, amelynek elnöke, Traian Băsescu nemegyszer bírálta Oroszország imperialista törekvéseit – például amikor kijelentette: Moszkva „orosz tóként” kezeli a Fekete-tengert –, egyfajta hidegháborús viszonyt fenntartva a román–orosz kapcsolatokban.
Oroszországot persze az is irritálja, hogy Bukarest – részben a Pruton túliaknak nyújtott állampolgárság révén – a chişinăui kommunisták bukása óta egyre nagyobb befolyással bír a Moldovai Köztársaságban, sőt szívesen kitessékelné a Moldovától elszakított Transznisztriából az orosz csapatokat. Moszkva erőfitogtatása egyben üzenet a szeptemberben referendumra, majd parlamenti és államfőválasztásokra készülő moldovaiak számára is, miszerint jobban tennék, ha visszafordulnának a megkezdett eurointegrációs útról. Ez esetben ugyanis Chişinăuban nem Bukarest – vagyis Washington –, hanem ismét az oroszok érdekei érvényesülnének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok