JEGYZET – A létrehozásakor lefektetett szép alapelvek szellemében újabb lépést tett az Európai Unió a kirekesztés felszámolására.
2014. június 14., 20:092014. június 14., 20:09
Ezúttal újabb, közmegvetés által sújtott rétegek integrációjára nyílik esély, miután döntés született arról, hogy a tagállamoknak a továbbiakban a prostitúcióból, valamint a drog- és cigarettacsempészetből származó jövedelmeket is fel kell tüntetniük a bruttó hazai termékben, azaz ahogy nálunk, alföldiesen mondják, a GDP-ben.
Szép megnyilvánulása ez a toleranciának és az emberi méltóság megbecsülésének, úgyhogy ne hallgassunk azokra a rosszindulatú, retrográd hangokra, amelyek szerint az egész csupán trükk és bűvészkedés a számokkal, amelyhez az illetékesek azért folyamodtak, mert még mindig alig sikerült érdemi intézkedéseket tenni a 2008 óta tartó gazdasági válság következményeinek leküzdésére, a növekedés stabilizálására.
Az illegális tevékenységek GDP-be való integrálása nyomán viszont legalább papíron úgy tűnik majd, hogy mégiscsak van valamilyen fejlődés – főleg, mivel a tervek szerint visszamenőleges hatállyal, 2012-től számolják újra a bruttó hazai terméket. A dolog szépséghibája, hogy az illetékes pénzügyi szervek csak azon tranzakciókat tüntethetik fel a nyilvántartásokban, amelyekről konkrétan tudomást szereznek – magyarán: csak azon kéjhölgyek és csempészek jövedelmét rögzíthetik, akiket a rendőrség lebuktatott –, a többi, vélhetően a lebukottakénál jóval nagyobb számú illegális tranzakció rejtve marad.
Egyelőre. Mert amennyiben kiderül, hogy akár jelentős tételről is szó lehet, az illetékesek akár azt is fontolóra vehetnék, hogy – egyéb jövedelmező gazdasági tevékenység híján – bátorítsák ezen tevékenységeket. Elvégre ahhoz, hogy az utcalányok vagy a csempészek zavartalanul dolgozzanak, nem kell pénzes külföldi befektetők előtt gazsulálni, nem kell eurómilliókat ipari parkok kialakításába fektetni. Még autópályákat sem kell építeni.
Majd esetleg csak később, amikor elegendő pénz folyt be az államkasszába az új húzóágazatból. Mert akkor ennek nyomán természetesen szigorúan adókötelessé is kell tenni ezen tevékenységeket. Így aztán csakis számlaképes egyének mehetnek kéjművésznőnek vagy drogcsempésznek, Románia pedig példaképként állhat a többi EU-tagállam előtt. Olyan országként, amely az élő bizonyíték arra, hogy a polgárok közös erőfeszítésével, becsületes munkával fellendíthető a gazdaság és az életszínvonal.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!