2011. január 12., 09:512011. január 12., 09:51
Aztán vannak a hittérítők, akiknek szintén eléggé egyértelmű és felismerhető a szándéka. Mindkettőt viszonylag könnyű kezelni, mert ha van amiből adni, akkor adunk, illetve ha „vevők” vagyunk az „új tanokra”, akkor meghallgatjuk. Ha meg nem, akkor nem, szembecsukjuk az ajtót, oszt slussz, annyi. Van viszont az a házaló kategória, akiknek becsületes vagy kevésbé becsületes szándékairól eléggé nehéz meggyőződni. Ez utóbbiak is kérnek, de a kérelmüknek „hivatalos” hátteret adnak, aminek eredetiségéről, valódiságáról elég nehéz meggyőződni, főleg hogy még az egylejnyi adományról is nyugtát vágnak, nem mulasztva el megköszönni legalább háromszor, hogy voltál olyan kegyes és kisegítetted a nagy nehézségben lévő családot.
Ezek a házalók többnyire valamilyen „karitatív köntösbe” öltöztetik kérelmüket, igazolványt mutatnak, sőt engedélyeket a polgármesteri hivataltól és a rendőrségről, és valamilyen alapítvány, segélyszervezet nevében, vagy egyszerűen egy család nevében mutatkoznak be bármilyen kis összeget kérve, többnyire egy súlyos, vagy nagyon drága műtét előtt álló személy javára. Nos, őszintén szólva ez az a kategória, amelyiknek rendszerint szoktam adni valamennyi pénzt, mert mindig arra gondolok, hogy ha isten őrizz az én családomból kerül valaki ennyire súlyos helyzetbe, hogy gyűjteni kelljen egy drága műtétre, és ha rajtunk is segítenek más önzetlen emberek, az nagyon jó. Mondom, így voltam ezzel egészen addig, amíg egy ilyen házaló gyanússá nem vált.
Először is a súlyosan beteg gyermeke műtétjére pénzt kérő asszony ismerősnek tűnt, aztán a lépcsőházi gyér világításban is igen szakadtnak, „elhasználtnak” találtam azokat az engedélyeket, amiket mutatott. Nosza, nem voltam rest, és arra hivatkozva, hogy szemüveg nélkül nem látok, a papírjaival berohantam a világosabb konyhába, szemüveget tettem és tanulmányozni kezdtem az iratokat. Kiderült, hogy a kétéves kisgyerekének – akinek elmosódott fotója ott volt az egyik papíron – az igen drága műtétjére gyűjt. Rákérdeztem: azóta sem műtötték meg a gyereket? Erre elsírta magát, mondván: a gyerek meghalt, de mivel nincs miből éljen, ő azóta is gyűjtöget...
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.