2009. december 04., 12:572009. december 04., 12:57
Így járt többek között anno Bill Clinton, akit a Lewinski-üggyel próbáltak meg tönkretenni, és akitől tudjuk, hogy a szivarozás nem számít nemi aktusnak. De ugyanez történt igazmondó Gyurcsány Ferenccel is, aki elkúrta, és erről egy jóindulatú kiszivárogtató révén az egész nemzet értesülhetett. Nos, e rendkívül szimpatikus, korszerű politikai módszer végre Bukarestbe is megérkezett. Persze azt már régóta nem várom, hogy egy választási kampány során az ellenfelek érdemi programokkal, megalapozott gazdasági és szociális tervek sorompóba állításával versengjenek egymással.
De azért őszintén szólva kissé meglepett, amikor egyszer csak egy olyan videó jelent meg a román televíziós csatornák műsorán, amelyben Traian Băsescu egy kampányrendezvényen akkora tockost nyom le visszakézből egy szerencsétlen kisgyereknek, hogy annak még a ki nem nőtt bölcsességfoga is berezonál. Az eset jókora visszhangot kapott az államfővel szemben barátinak egyáltalán nem nevezhető médiában, és néhány nap alatt annyiszor megismételték a jelenetet, hogy Romániának valószínűleg sikerült új rekordot felállítania. Ez az az ország, ahol egy hírcsatornán egy óra alatt több pofon csattant, mint egy nyolcvanas években készült, C kategóriás akciófilmben, amelyben Steven Seagal úgy amortizál le puszta kézzel egy közép-amerikai ország hadseregének harcértékével bíró, állig felfegyverzett katonai egységet, hogy közben a vécén ülve alszik.
A videó felbukkanása amúgy mindkét oldal számára kegyelmi állapotot idézett elő, hiszen sikerült vele legalább egy hétre tematizálni a közvéleményt a két elnökválasztási forduló között, így egyik félnek sem kellett konkrét programmal előállnia. A videóügy viszont izgalmasabb, mint egy mexikói szappanopera, most éppen ott tartunk, hogy a felvételt számítógépes trükktechnikával manipulálták. Ezt maga Băsescu jelentette be egy kriminalisztikai szakértői vizsgálatra hivatkozva, de a szüszpansz azért továbbra is megmarad, hiszen az államfőnek sokéves, kitartó erőfeszítés árán sikerült elérnie, hogy még akkor se higgyünk neki, amikor bemutatkozáskor megmondja a nevét. A politikai kínálatot tekintve amúgy teljesen mindegy, hogy a videó nyomán melyik karakter pusztul el. A film megjelenésével és annak politikai célú felhasználásával úgyis a demokrácia kapta a legnagyobb pofont.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.