2011. február 21., 10:542011. február 21., 10:54
Hogy ez nem jött létre, az elsősorban Traian Băsescu következő évi győzelmén múlt. Holott az RMDSZ akkor ellenzékben politizált, a 2009-es kolozsvári kongresszusra Băsescu már államfőként, Emil Boc pedig miniszterelnökként látogatott el, és a magas rangú vizit bizony azt a célt szolgálta: megnyerni a magyarokat az év végi államfőválasztásra. (Élünk a gyanúperrel, hogy Băsescuék már akkor, áprilisban sejtették: a szocdemekkel eresztékeiben csikorgó nagykoalíció felbomlása esetén keletkező űr az RMDSZ-szel pótolható.)
Lám, a hét végén rendezendő tizedik fórumon az összes román parlamenti párt elnöki szinten képviselteti magát, hiszen mindannyian a maguk oldalán szeretnék tudni az RMDSZ-t: Boc pártja hatalmának – vele vagy nélküle történő – továbbéltetése, a balliberális ellenzék pedig a kormány megbuktatása érdekében keresi a szövetség kegyeit.
Az RMDSZ – és annak Nagyváradon „megkoronázandó” elnöke – előtt megnyíló választási opció azonban csalóka, mivel a politikai udvarlók közül hosszú távon egyedül a demokraták érdeke jóban lenni a magyarokkal. Victor Ponta szocdemjei és Crin Antonescu liberálisai most csak az RMDSZ árulása révén szeretnék (és persze tudnák) megbuktatni Băsescu és Boc hatalmát, a gazdasági válság elhúzódásától tartva ma még nem is igazán fűlik a foguk a kormányzáshoz. Az általuk összegrundolt szociálliberális szövetség ötven százalék fölötti népszerűségét ismerve pedig nagyon kevés a valószínűsége, hogy az RMDSZ-t be is vennék majdani koalíciójukba, amikor a magyar honatyák szavazataira semmiképpen sem lesznek rászorulva.
A szövetség számára tehát az tűnik logikusnak, ha nem csábulna el az ellenzék szirénhangjától, hanem a PDL-vel ezekben a napokban kötendő koalíciós megállapodásban igyekezne feltüntetni a lehető legtöbb, a magyarság számára előrelépést jelentő kérdéseket. Ezekre ugyanis kormánypartnerének nem áll módjában nemet mondani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok