Balogh Levente
2018. december 18., 16:13
2018. december 18., 16:13
Még el sem kezdődött a 2019-es választási év, de máris bizton kijelenthetjük: az európai parlamenti és köztársaságielnök-választással is „súlyosbított” esztendő az érdemi gazdasági és szociális politika rovására menő masszív kampány jegyében telik majd.
Nem mintha azt akarnánk állítani, hogy a szociálliberális koalíciót az elmúlt két évben akár csak egy percig is azzal lehetett volna „vádolni”, hogy felelős, megfontolt és előrelátó pénzügy-, befektetési, nyugdíj- vagy bérpolitikát folytat. A kormányoldal a statisztikák szerint dübörögve növekvő gazdaság eredményeit a nyugdíjak és a közalkalmazotti bérek emelésén keresztül „osztotta” meg a polgárokkal, ami nem sok vízióról tesz tanúbizonyságot. Főleg ha valójában csupán mérsékelt gazdasági teljesítmény áll az emelések mögött, hiszen csak a fogyasztás, ezen keresztül pedig a külkereskedelmi mérleghiány és az infláció nő. Viszont elvileg alkalmasak lehetnek arra, hogy eltereljék a figyelmet az érdemi elképzelések hiányáról, valamint arról, hogy a kormányoldal számára a fő prioritás az igazságügyi törvények módosítása, amely nem csupán az ügyészi visszaélések felszámolására alkalmas, hanem arra is, hogy elhárítsák a jogi felelősségre vonás rémét a korrupciós ügyekbe keveredett politikusok feje felől.
Nem mintha az ellenzék teljesítménye bármivel jobb lenne: ide-oda csapkodnak, mint hal a szatyorban, kritikátlanul, ájult rajongással szajkóznak minden, a kormánnyal szemben Brüsszelben vagy bármilyen más nyugati kancellárián megfogalmazott bírálatot – amelyek egy része az ő „feljelentéseik” nyomán született –, miközben ők sem állnak elő semmilyen kézzel fogható stratégiával. Ehelyett bizonyos időközönként minden tehetetlen bukaresti ellenzék utolsó mentsvárához, a semmilyen sikerrel nem kecsegtető bizalmatlansági indítványhoz folyamodnak.
A leginkább szem előtt levő ellenzéki maga Klaus Johannis államfő, aki a viszonylag passzívan végiglébecolt négy év után a választási évre aktiválta magát, de neki sem telik többre, mint hogy egyes miniszteri kinevezések halogatásával, illetve a több büntetőjogi eljárásban is érintett PSD-elnök bűnözőnek titulálásával törjön borsot a kormányoldal orra alá.
A következő tizenkét hónapban pedig ennek a mindkét oldal részéről enyhén szólva is halvány teljesítménynek a hatványozódására számíthatunk.
Az alaphangot az ellenzéki oldal adta meg. Egyrészt az újabb bizalmatlansági indítvánnyal, amelynek elfogadására semmilyen esély nem mutatkozik, mivel még az RMDSZ támogatásával sem kapná meg a kormánybuktatáshoz szükséges számú szavazatot. De legalább úgy tűnik, mintha az ellenzék tenne valamit, és ezáltal bekerül a hírekbe. És a pótcselekvést még meg lehet spékelni minden pótcselekvések pótcselekvésével: a magyargyűlölet szításával, hiszen az amúgy is esélytelen indítvány kudarcát a magyar szervezet nyakába lehet varrni.
Másrészt Johannis sem állít ki magáról hízelgőbb bizonyítványt, amikor abban látja az államfői, államférfiúi viselkedés nonpluszultráját, hogy miniszteri kinevezések elutasításával csinál bohócot a kormányból – és magából.
Ehhez méltó reakció a kormányoldal részéről Liviu Dragnea legújabb felvetése, amely szerint a parlamentnek hazaárulás miatt vádemelést kell kezdeményeznie az államfő ellen, amiért az kétségbe vonta Románia alkalmasságát az EU soros elnökségének átvételére.
Maguk a kormánykoalíció politikusai is jól tudják, hogy a vádak egyrészt nevetségesek, másrészt az eljárásra sincs sok esély, hiszen hiányzik a kétharmados parlamenti támogatás hozzá. De „bónuszként” addig is hazaárulónak lehet bélyegezni az államfő védelmére kelő politikusokat és sajtót, miközben a baráti médiában a hazafi pózában tetszeleghetnek.
A felelős, a polgárok érdekeit, jólétét szolgáló politizálásnak pedig már a látszata sincs meg. Nem mintha az érintettek – azaz a polgárok – nem igényelnék. Hanem azért, mert akiknek a választópolgároktól kapott felhatalmazás nyomán ez lenne a feladatuk, egyszerűen képtelenek rá.
Kormányoldalon és ellenzékben egyaránt.
Balogh Levente
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
Balogh Levente
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Makkay József
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Balogh Levente
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Makkay József
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Kiss Judit
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Balogh Levente
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
1 hozzászólás